Miért leszek annyira dühös?

Kedves Andrea! 3 gyerekes, boldog házasságban él? édesanya vagyok. Mindhárom gyermekünk kislány: 8, 5 és 2 évesek. A középs? lányommal kapcsolatban kérdeznék. ? nagyon intelligens, lényeglátó. Emellett kedves, együttérz?. Népszer?, sok barátja, barátn?je van. Sok dologban képességei messze meghaladják kortársait. Ugyanakkor van, amiben mintha leragadt volna a bölcs?dés szinten. Ezek: öltözködés, cipzár felhúzása, kaki után fenék tisztára törlése, széthagyott játékok helyrerakása, kérdésre gyors, értelmes válasz adása. Ezekben a helyzetekben mintha lebénulna és arra vár, hogy valaki más megoldja helyette (anya, apa, óvónéni). Tekintettel arra, hogy egyrészt a lányom kiemelked?en talpraesett és intelligens, másrészt ezek valójában nagyon mindennapi, egyszer?en megoldható feladatok, értetlenül állok a helyzet el?tt. Sajnos ilyenkor férjem is és én is - minden türelemre való igyekezetünk ellenére - dühösen reagálunk, rápirítunk: "Nem igaz, hogy ennyi id? alatt sem vetted fel a pulcsidat!", "Miért nem törölted meg rendesen a popidat, tiszta kaki lett a bugyid!", "Most akkor lesz holnap torna az oviban, vagy nem?". A kislányom ezek után mindig sírva fakad. Csak sír, könnyezik és mozdulatlan. Ilyenkor a férjem vagy én kifújjuk az orrát, letöröljük a könnyeit, majd felhúzzuk a pulcsi cipzárját, megmossuk a fenekét és magunkkal visszük a tornazsákját. Magyarul ezekben a mindennapi élethelyzetekben, amikor leblokkol, megoldjuk helyette a problémát. Tudjuk, hogy ez így nem jó, mert neki kellene. De ilyenkor egyszer?en képtelen rá. Egyrészt féltem, hogy mi lesz vele kés?bb az iskolában, vagy ha nem vagyok ott ezekben a mindennapi helyzetekben. Másrészt nem értem, miért önti el az agyamat ilyenkor valami fékezhetetlen düh. Soha nem ütjük meg, de kiabálni szoktunk. Várom véleményét és javaslatait! Köszönettel, egy zöld szem? édesanya

Kedves Zöld szem? édesanya!

Biztosan van sok oka, amiért dühös lesz ezekben a helyzetekben. Leginkább talán azért, mert szeretné már, ha ezekre a dolgokra nem kellene figyelnie. Mert hát fárasztó három gyerek. A jelenség, amit leír, sok minden miatt lehet, de még miel?tt belekezdenék ezek boncolgatásába, le szeretnék szögezni valamit: a gyereke nem fog így maradni, biztos vagyok benne, hogy egyik napról a másikra meg fogja csinálni ezeket az apróságokat is. Most részint az önök érzelmi reakciója is tartja benne ?t a helyzetekben.

Egy középs? gyerek, akinek 2 éves kistestvére van, sokszor vágyhat arra, hogy a szülei ugyanúgy foglalkozzanak vele, mint a kistestvérével. Vannak dolgok, amiben igyekszik a n?vérére hasonlítani – lehet emiatt talpraesett, jól kommunikáló. Ugyanakkor „lefelé” is hasonulna, hiszen látja és megtapasztalja a kisebb testvérével való bánásmód „el?nyeit”. Ezek persze nem tudatos gondolatok, ezek vágyak, érzelmek. Nem tudom, hogy ? milyen temperamentumú kislány, sokszor lehet feszültség forrása, hogy nehéz elfogadni azt, hogy a gyermekünk másképpen m?ködik a világban, mint a szülei, vagy a testvérei.

De most er?sebbnek érzem a regresszív viselkedést az Ön által leírtakban. Sokkal hatékonyabban lehetne túllépni ezeken a szituációkon, ha meg?riznék a higgadtságukat, és inkább arra figyelnének, hogy ott és akkor mi lehet az ? érzése, vágya, motivációja – és ezt kommunikálni is felé: pl. „Látom, hogy azt szeretnéd, hogy te is még kisbaba légy, mint a húgod, és azt akarod, hogy kitöröljem a popidat!” Valahogyan fog erre reagálni, majd meglátják. De ezekb?l a helyzetekb?l lehet kiindulni, és azt mondani pl., hogy jó, akkor játsszuk azt, hogy egyszer te csinálod, egyszer én. És akkor megtörténik az is, hogy a fejl?dés irányába tereljük, és az is, hogy az ? érzéseit is tudomásul vesszük. De nem gondolom, hogy a neheztelés, és aztán a m?velet helyette elvégzése hatékony lehet a változásban.

Ajánlanék egy nemrég megjelent könyvet, ami segít jobban megérteni az gyermekek érzelmi m?ködését: http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

Üdvözlettel: Majoros Andrea