Miért szeretik a lányok, ha semmibe veszik ?ket?

Szeretnék segítséget kérni, mert szerintem túl érzékeny vagyok. Internetes társkeres?n pár napja megismerkedtem egy lánnyal. Nagyon megvolt az összhang. Els? pár napban ismerked? jelleg? beszélgetés ment, viszont a harmadik napra már úgy beszélgettünk, mintha már egy ideje járnánk, ? is szíveket küldött, én is, és elhittem, hogy ebb?l lehet valami. Megnyiltam neki, a gyerekkoromról beszéltem, és hogy iszonyatosan szeretethiányos vagyok - szerintem ez megijesztette ?t. Utána közölte, hogy biztos majd fog szeretni stb. Én nagyon célratör? vagyok, ezért a pár napos beszélgetés után rákérdeztem, hogy ennek van-e értelme és hogy tudna-e szeretni? Mondta, hogy nem és ezt azzal indokolta, hogy ? nem tud szeretni, kiölték bel?le stb. ? ezzel engem akart védeni, úgy érzem, pedig nem kéne, szívesebben hallanám azt, hogy ?t ez megijeszti, vagy akár egy olyat is, hogy ez nem fog menni, mert akkor tudom, hogy velem van a baj. Nem tudom, hogy hogy tudnék úgy közledni egy lányhoz, hogy felé-feléjük ne mutassak érzelmeket, mert ezt hallom mindenkit?l, hogy legyek bunkó, ne írjak neki stb., de istenem, ha érdekel és szeretném szeretni, akkor ett?l miért zárkózik el? Mert mellette azt olvasom/hallom minden lánytól, hogy ?t nem szeretik eléggé, de mégis szereti azt, ha semmibe sem veszik. Nem értem. El?re is köszönöm a
válaszát.

Kedves Dominik!

Azt gondolom, hogy amit leírt, az nem feltétlenül túlérzékenység. Egy hosszú távú kapcsolatban fontosak ezek az értékek, amiket leírt: szeretet adni, kapni, megnyílni, a másikkal tisztelettel beszélni. Minden más sok fájdalommal jár, vagy nem hosszú távú. Így célratör? viselkedését megértem: nem akarja olyan személyre szánni az idejét, aki ezt nem veszi komolyan. Pozitív, hogy tudja, mire vágyik, és ?szinte, hogy ezt ki is fejezi. Ezekkel önmagában nincsen gond. Két dolog azonban felt?nt nekem a kérdése kapcsán.

Az egyik az, hogy a története alapján úgy t?nik, mintha nagyon könnyen elkötelez?dne. Mármint hamar arra jut, hogy érzelmileg közel enged valakit. Ez rizikós két irányból is. Az egyiket meg is fogalmazta: talán a másik fél még nincs felkészülve rá. Talán tényleg csak nehezebben szeret, nehezebben nyílik, és id? kell neki. A másik lehet?ség, hogy megbántják. Hiszen ha megnyílt, akkor sebezhet?vé tette önmagát, és mélyebb nyomot tud hagyni a másik fél. Ezek azt jelentik, hogy a korai megnyílással könnyen lehet, hogy olyan n?t is elenged, akinek egyébként tényleg volna nyitottsága Ön felé, csak esetleg más tempóban. De még itt sincs veszve a dolog! Ha ezt a másik fél kifejezi, akkor lehet rá reagálni, várni, visszalépni. Itt jön a másik dolog, ami felt?nt: abból indul ki, hogy Önnel van a gond. Nehéz úgy önmagát megszerettetni mással, ha közben nehezen fogadja el önmagát. Egy helyzetben, ahol két fél mégsem jön ki úgy, ahogy els?re t?nt, vagy nem jól alakul a kapcsolat, az két emberen múlik, illetve azon, hogy további helyzeteket együtt hogyan oldanak meg. Nehéz ?szintén és nyíltan kapcsolódni egy olyan emberhez, aki magát okolja, magát lekicsinyli. Talán ezért lehet, hogy néha a n?k vonzódnak azokhoz a férfiak hoz, akik lenézik ?ket, mert azok a férfiak magukat tisztelik, vagy legalábbis nagyon határozottan állnak ki maguk mellett. Persze - ahogy említettem -, ez nem garancia egy hosszútávú kapcsolatra, de ezt a tulajdonságot érdemes lehet ellesni t?lük.

Összegezve azt tartom fontosnak, hogy lépésr?l lépésre haladjon egy kapcsolatban. Nem kell rögtön házasságot belelátni egy szivecskébe. Talán az csak egy enyhébb jelzés arra, hogy a másik fél nyitott. Az elkötelez?désnek is megvan a helye és ideje. Ha túl hamar jön, a másik még nincs egy szinten Önnel. Illetve az önelfogadás is fontos, hogy a szeretet megélése ne csak a másik félt?l jöjjön, hanem egyedül is teljesnek, értékesnek élje meg magát. Különben a szeretet keresése elvárássá, feladattá, vagy akár teherré is válhat. Még akkor is, ha egyébként jól indult az ismerkedés, és lehetne is bel?le fejl?d? kapcsolat.

Üdv, S. Sára