Kb. 20-szor költöztem, először hétévenként, később kicsit gyakrabban. Mindig úgy éreztem, hogy az aktuális helyen csapdába estem. Most is úgy érzem. A problémám az, hogy most már - 66 éves vagyok - úgy érzem, nincs elég erőm a változtatásra, és a családom is notórius költözködőnek tart, nem értik, hogy miről van szó. Nincs helyem, ill. nem találom a helyem. Miért van ez? Lehet-e segíteni? 66 éves elvált nő  vagyok, 30 éve egyedül próbálom megállni a helyem, két felnőtt gyermekem van - fiú és lány -, három unokám. Szeretnék segítséget kapni.

Kedves Kérdező!

A szinte kényszeressé váló költözés minden bizonnyal azt mutatja, hogy feloldatlan problémával küzd. Próbál ellene tenni, de a stratégiái beszűkültek, így újra és újra ismétli a korábban bevált (vagy annak tűnő) megoldást. Ezzel azonban ördögi körbe kergeti önmagát: a valódi probléma nem apad, ugyanakkor az ereje igen. Véleményem szerint érdemes pszichológus szakembert vagy trénert felkeresni, aki segít a probléma feltárásában, és abban, hogy valóban hatékony megoldást találhasson.

Üdvözlettel:
Herceg Attila