Mit tehet az az anya, aki úgy érzi, hogy hol ösztönösen, hol tudatosan, de sikerült egy kölcsönös bizalmon és elfogadáson alapuló, szeretetteljes kapcsolatot kialakítania lassan 13 éves, romantikus, álmodozó lelkület? lánygyermekével, aki eddig talán minden gondolatát megosztotta vele, majd egy nyári tábor után egészen váratlan felfedezésben lesz része? A tábor után felt?nik a szül?nek, hogy valami „gyanús”, mert gyermeke hebeg-habog, amikor megkérdezi, hogy mir?l csetelget a táborban megismert, nála két évvel id?sebb fiúval órák hosszat, és ? közli, hogy neki is lehetnek titkai, magánélete… Mit tegyen az a megérzéseit igazolni kívánó és most kicsit talán aggódó anya, aki tisztában van vele, hogy mások titkai után kutatni nem
szép dolog, de a kíváncsiságától hajtva titokban mégis megnézi az üzeneteket, és ledöbben azok tartalmán? Merthogy ezekben az üzenetekben gyermeke eddig számára nem ismert oldalát látja, ahogy a fiú nagyon közönséges és öncélú szexuális elméleti felvetéseire (mit csinálna vele, hogyan és mikor már?) „jóindulatúan” és készségesen reagál, teljesen fellelkesítve a fiút, aki ezek után a személyes találkozás lehet?ségét kívánná er?ltetni?
Az anya legszívesebben titokban tartaná a gyermeke el?tt, hogy mennyire undorító módszerhez folyamodott (a titkai kikutatásához), mert tudja, ha bevallaná, ezzel akár el is veszíthetné gyermeke bizalmát, és megszégyeníteni sem akarja. Ugyanakkor egészen biztosan tudja, hogy ez nem helyes, mert a gyermeke egyrészt még kicsi ehhez, másrészt nem is szeretné, ha ezzel a fiúval a kapcsolat folytatódna. Ha tiltja, azzal az ellenkez? hatást érheti el. Meddig lehet bízni abban, hogy a táborban szerzett élmények lecsengenek, és magától is megoldódik a probléma, ahogy visszatér a hétköznapi „valóság”, és mikor jön el az a pont, amikor egy szül?nek be kell avatkoznia? És ha ez az utóbbi, mert az üzenetek esetleg nem ritkulnak, akkor hogy lehetne okosan, titokban gátat vetni ennek az egésznek, úgy, hogy a gyereke szinte észre se vegye, hogy a háttérb?l a szül? beavatkozott? A cél az, hogy ne akarjon ezzel a fiúval se találkozni, se
csetelni.
Lehet-e egy ekkora gyereknek annyi belátása, hogy érezze, mikor kell leállítani ezt a folyamatot? Hagyja ?t a szül? magától dönteni, és „vonja le azt a tanulságot, hogy amir?l nem tud, az nem fáj”, és többet nem nézi meg a gyermeke üzeneteit? Meddig terjedhet a szül?i felel?sség egy ilyen esetben?
Kedves Anonima!
Legf?képpen egy látszólag teljesen mellékes körülmény gondolkodtatott el a levele kapcsán: hogy vajon miért fogalmaz ennyire áttételesen? Miért nem írja le, hogy az Ön lányáról, az Ön szül?ségér?l, a kettejük kapcsolatának súlyos kérdéseir?l van szó?! Eszembe jutott, hogy vajon a lányával is ennyire "sz?rmentén", homályosan kommunikál...? Mert ha így van, ez nem könnyíti meg a dolgukat.
Nem értek egyet azzal, hogy a legf?bb cél ebben a helyzetben az, "hogy ne akarjon ezzel a fiúval se találkozni, se csetelni." Ennél sokkal tovább mennék a célkit?zésben, ha már a szül?i felel?sségr?l, az abban rejl? lehet?ségr?l, annak határairól is kérdezett.
Szerintem az ennél fontosabb cél, hogy ez a lassan 13 éves, romantikus, álmodozó lelkület? lánygyermek reális ön- és társismeretre tehessen szert, és annak alapján felel?sségteljes és önazonos döntéseket legyen képes hozni a kapcsolatait illet?en (is). Ehhez fenn kell tartani a kölcsönös bizalmon és elfogadáson alapuló, szeretetteljes kapcsolatot - és elfogadni annak változásait. Bizony, nem fog eztán mindent elmondani Önnek, s?t, egyre kevésbé. De egy ideig még nagy szüksége lesz arra, hogy annyit elmondhasson, amennyit szeretne! Önnek pedig rengeteg lehet?sége van az ehhez a konkrét esethez kapcsolódó kérdéseken túl beszélgetni a gyerekével, fontos információkkal ellátni ?t. A szerelemr?l, szexualitásról, a testi örömök csodálatos világáról, az intim kapcsolatokról, férfi és n? találkozásának varázsáról és rejtélyeir?l, sokszín?ségér?l... ezek olyan témák, amiket a megfelel? módon közelítve még az édesanyjával egy ilyen korú lánygyermek szívesen megbeszél. Egy id?sebb lánytestvér, bizalmas n?rokon akár még alkalmasabb lehet erre a "felvilágosító" szerepre.
Emellett a felel?tlen, illetve túl korán kezdett szexuális aktivitás veszélyei miatt egy szül?nek törvényes képvisel?ként jogi felel?ssége is van abban, hogy kiskorú gyermekével mi történik.
Összességében: nem hiszem, hogy beavatkoznia kellene. Viszont a gyereke üzeneteit megnéznie sem - ne így próbálja követni, hogy merre tart a dolog. Ön odafigyel?, érzékeny szül?ként történetesen magától is felneszelhet, hogy valami fontos történik most a lánya életében. Legyen hát inkább ott a lánya mellett. Lássa meg, hogy ? hogy van most? Szerelmes? Kétségbeesett? Mivel vívódik? Érzelmi szinten mi játszódik le benne? Ezekben fogja tudni ugyanis támogatni, ? pedig ezt a támogatást megélve fog tudni tisztábban látni, jól dönteni.
Üdvözlettel
Simon Sarolta
