Mikor és miért szaladhatott el vele a ló?

El?ször is nagyon jó dolognak tartom, hogy így anonim módon is tudnak nekünk (szül?knek) segíteni, elindulni egy úton. Köszönöm!
Van egy 3,5 éves kisfiam. Okos, verseket mond, rendkívül ügyesen legózik. Az összes rajzáról tud mesélni, elmondja, hogy mit rajzolt, még ha nem is kivehet? a sok krikszkrakszból. A következ? a "problémánk". kb. 2-3 hónapja rendkívül nagy lett az egója, az akarata nagyon feler?södött, én úgy érzem, hogy már túlzóan is. Elhiszem és tudom, hogy ebben a korban (dackorszakban) ennek így kell lennie, de néha úgy érzem hogy NEM normális, amit csinál. Pl. ma hajnali 3-kor felébredt (ott alszik velünk, csak külön ágyon), és addig hisztizett, hogy olvassak neki mesekönyvb?l, míg csak megtettem. Mintha kifordult volna önmagából. Sok a hisztije, és amíg nem éri el azt, amit akar, addig borzasztóan viselkedik. Morog, kiabál, dühöng... könnycsepp nincs. Nagyon sokáig tart, mire elérjük a férjemmel azt, hogy márpedig nem Te gy?zöl, "kiscsászár". Nem tudom, hogy normális-e ez a viselkedés? ? az els? gyermekünk. MIt kéne tennünk, hogy lenyugtassuk? Ha nem megy neki valami, akkor nagyon gyorsan dühbe jön... Ha nem kapja meg, amit akar, akkor megy a durva hiszti. Az óvónéni is egyik nap feladta, mert mást sem csinált, csak oroszlánüvölt?set játszott a pajtásaival. Nem fogadott szót. Nem beszélve arról, ha reggel, mikor felébred és nem vagyok mellette, mert mondjuk csinálom a reggelijét, akkor én vagyok a "kakis anya!" és "undorító anya"... ez a kakizás, szarozás nagyon sokszor el?fordul. Ha elesik, megcsapja a földet és lekakizza.. mintha az lenne a hibás... Kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnánk segíteni neki? Ott vagyunk vele mindig... de nem szeretnénk, ha ez a helyzet komolyabbá válna! Mikor és miért szaladhatott el vele a ló? Mit tegyünk? Környezetváltozás??? ....

Kedves Anyuka!

Az Önök helyzetére azt kell hogy mondjam, teljesen normális. Már nem emlékszem, melyik kedves tanárom mondta, hogy a dackorszakra a megoldás a túlélés... Tényleg megjelenik a gyerekeknél ebben az id?szakban, tényleg túlzó, és nagyon nehéz elviselni. Egy picit könnyebbé teszi a reagálást, ha megértik, hogy mir?l szól:

A gyermek egy függ? lény. Ki van szolgáltatva a szüleinek. A kezdeti id?szakban ez teljesen megnyugtató a gyermek számára is, ám elindul az önállósodás felé. Bár természetes a folyamat, konfliktusokkal jár mind a szül?kkel, mind önmagéban. Egyszerre vágyik a szül?k közelségére és taszítja el ?ket, hogy egyedül csinálhasson valamit. 2-3 éves kor körül jut el arra a szintre, hogy én-je kifejl?dik, és ezt gyakorolja. Ennek a legjobb módja az ellenállás. Serdül?korban lesz ez még hasonlóan, csak más módszerekkel, más szinten. A lényeg, hogy minden egyes saját elképzelést úgy kell értelmezni, mint a kis egyéniségének a kibontakozását. Ezért enged olyan nehezen bel?le: “még bizonytalan abban, hogy képes ? egyedül döntést hozni, vagy mi történik, ha enged a szüleinek. Vajon újra teljes függésbe kerül?”.

Így sokat fejl?dhet, ha azokban az esetekben, ahol van tere az ötletének vagy nyavalyájának, akkor engedjenek neki. Minél több helyen van erre lehet?sége (az észszer?ség határain belül), annál könnyebben veszi a másik oldalt: a korlátozást. Ugyanis Önöknek, szül?knek van meg a rálátása, hogy valóban szabad-e , veszélyes-e, illik-e megtenni, amit a gyerek akar. Ha kisfia olyat tenne, ami a szociális normákba, családi m?ködésbe, stb. egyáltalán nem fér bele, akkor nemet kell mondani, és nincs más lehet?ség, mint kivárni, hogy lenyugodjon. Az elviccelés, a figyelmen kívül hagyás nagyon sok esetben m?ködik. Hozzá lehet tenni az értelmezésüket: most épp dühösnek t?nik, hogy nem az lett, amit akar, ki is dühöngheti magát, és utána visszajöhet a szül? vigasztaló ölelésébe. Ezzel a pár mondattal legalizálva lesz az érzése, de kifejezik, hogy nem elfogadható a viselkedése, és biztosítja, hogy visszajöhet, érzelmileg nem távolítja el, ha már kijött a hisztib?l. Ehhez nem kell környezetváltozás, csak szemléletváltás, amikor épp “beragad” egy ilyen hisztibe. Ügyes alkukat kell kötni, amiben kisfia megélheti a saját döntést, és egyedül csinálhat dolgokat, miközben az történik, ami a feln?ttek szerint szükséges. Pl.: ha épp muszáj már haza menni, akkor dönthet arról, hogy gyalog, vagy kismotoron, vagy fogócskázva jön. De valójában arról, hogy haza kell menni, nem ? döntött. Fontos, hogy legyenek tudatosak abban, mi az, amib?l nem engednek (pl. fizikai agresszió, fizikai biztonság, stb.), és ezt jó el?re megbeszélni kisfiukkal is, hogy könnyebben elfogadja, ha nemet mondanak neki, és a többi helyzetben pedig megélje, hogy ? dönt.

A “kakizás” szintén nagyon életkori, f?leg közösségbe járó gyerekeknél. Úgy kell elképzelni, mint valami legnagyobb szitokszót. Valójában ez is a dühét fejezi ki. Érdemes lehet ilyenkor is értelmezni, hogy most haragszik, dühös. Kitalálhatnak valami helyettesít? szót, ha nagyon zavarja Önöket, de ha nem fordítanak nagy figyelmet rá, akkor el fog kopni.

Összegezve: a hiszti életkorilag jelen lev? viselkedése a gyereknek, ami a személyiség fejl?désének egy szakasza, és pozitív, ha jelen van. Az, hogy miként reagálnak rá, befolyásolja, hogy megtanulja-e id?vel kezelni a dühét, vagy képes lesz-e alkalmazkodni. 

Üdvözlettel

Standovár Sára