Nagyon el vagyok keseredve. A legtöbb gyerekkel megtalálom a közös hangot, és ha kérek valamit, akkor nem kell kétszer mondanom, bezzeg a fiam... Mindig azt gondoltam, hogy roppant türelmes ember vagyok, sose csináltam semmib?l sem problémát, aztán megszületett a fiam, és hirtelen másfél éves lett. A dackorszak eleje sima ügy volt. Aztán kétévesen már jobban kiteljesedett az akarata, de még kezelhet? volt. Az ovi el?tti nyár nyugisan telt, imádtam anya lenni, vele játszani - bármibe vontam be, mindent élvezettel csinált.
Az ovi elején nem is nagyon voltak gondok. Aztán jött a "Hülye vagy!", megütött, belém rúgott, én meg nem is értettem, honnan ez a viselkedés. Egy ideig lecsitultak a dolgok,aztán jött a kiabálás. Na ezen nem csodálkozom, mert volt, hogy valamit ötször kértem t?le, a végén elszakadt a cérna, és rákiabáltam. ? megijedt, és azt mondta, rossz. Én vigasztaltam, hogy nem rossz, csak nem fogad szót, és azért kiabálok, mert türelmetlen vagyok, de ha szót fogad, akkor megnyugszom. Utána jól viselkedett vagy 10 percig. Majd újabb tesztelés, hogy mikor szakad a cérna. A helyzet csak rosszabb lett. Mindig voltak határok. Pl. utolsó mese után fürdés, nem bánthatja a kést, boltban nincs rohangálás, az utcán pedig átkel?nél fognia kell a kezem, de megmondhatja, mikor mehetünk át. Ha kitöltöm a bögrébe a kakaót, már nem öntöm át másikba. Majd legközelebb abban issza... Most négyéves. Szoktam neki választási lehet?séget kínálni. Pl kakaót kér vagy macikávét, édességnek kaphat tejszeletet, túrórudit, néha egy pici csoki is belefér, de attól nagyon felpörög. A boltban segít vásárolni vagy beleül a kocsiba.
Lehet, hogy szigorúbbnak kellene lennem? Talán túl kevés a határ. Talán túlzás, de úgy érzem, egy kamaszt nevelek. Nem számít, mit ajánlok, mire kérem vagy mivel próbálom fegyelmezni, a lényeg, hogy ? csakazértis ellenkezzen. Volt, hogy a játékát szándékosan tönkre akarta tenni. Elvettem t?le. Aztán hangos sírásba kezdett, és nem érdekelte, hogy miért vettem el, én voltam a rossz, és ment az apjának árulkodni. Az apja nekem adott igazat, de az ilyen helyzeteket még sokszor letesztelte. Ott tartunk, hogy beleköp a levesbe - nem a sajátjába. Kissé agresszív. Már nem kiabál, hanem ordít, ha valami nem úgy van, ahogy ? akarja - belerúg az ajtóba vagy beleüt valamibe. Van itthon bokszzsák direkt neki, hogy azt püfölheti, de az neki
nem olyan érdekes, mint ha a lakás valamely részén tölti ki a dühét. Az apja szereti megnézni a híradót. Szeretné megnézni, mert a fiam pont akkor akar mesét nézni, még ha el?tte az is ment, és nem érdekli, hogy kés?bb nézhet, ha szeretne, ? végighisztizi az egész híradót. Ilyenkor elmondjuk, ha befejezi a hisztit, nézhet mesét, ha hisztizik, akkor nem. De nem akarja megérteni, vagy tényleg nem érti, hisztizik tovább, egyre hangosabban. Este nem akar fürdeni menni, mert akkor alvás jön. Az esti készül?dés korábban pihentet? volt, most pont az ellenkez?je. ? nem akar levetk?zni, ? tévézni akar, ? nem akar fürödni, ? játszani akar. Mese kell neki, de nem hallgatja sosem, legalábbis hallja, csak mocorog vagy beszél, és ha azt mondom, nem olvasok tovább és kimegyek a szobából, akkor sírni kezd, hogy mese nélkül nem tud aludni.
Tudom, hogy tükröt mutat nekem. Míg kisebb volt, én voltam a játszópajtása is. Munka mellett már nem igazán tudok gyerekként játszani vele. Most meg egy-egy kisebb tasli is elcsattan, ha már tényleg olyan dolgot m?vel, amir?l tudja, hogy tilos, de érdekesebb engem bosszantani, mert addig is rá figyelek. Pl. sokadszorra mondtam el, és vettem le az ablak biztonsági rácsáról. Ha pedig nem figyelek, na akkor elcseni a telefonom. Ami igazából nem érdekel, mert csak tárgy, de rászólok, hogy tudja, mindent látok.
Tudom, hogy nem rossz gyerek, csak eleven, és figyelem kell neki. Egyszer?en ki van éhezve az új dolgokra. Vettünk legót, mert azzal mi is szívesen játszunk. De nem tudok neki minden nap újat mutatni. Ráadásul azt sem vizsgálja meg, hanem rohan a következ? dologhoz. Próbáltuk úgy, hogy ? keresi az alkatrészt, én építem, kb. 5 percig bírta. Kinn a f?ben van egy csomó bogár. Van egy csomó levélfajta, pörg?mag, stb... De ezeket már ismeri. Kész kihívás a fiam. Vagy én vagyok túl türelmetlen. Szeretném elérni, hogy kiabálás nélkül is szót fogadjon, és ne ellenkezzen minden apróságért. Próbáltam azt is, hogy nem megyek bele a harcba, ezt jeleztem, de akkor meg vagy a kutyát ütötte meg, vagy valamin kitöltötte a dühét. Azt is próbáltam, hogy megfogom az arcát, és nyugodtan elmondom, miért nem engedek valamit, és mit lehet helyette. Bólogat, de csak azért is csinálja. Egyébként a hallásával nincs baj. A csoki szót
két szoba távolságból is meghallja.
Nem tudom, hogy kellene jobban csinálnom.
Üdvözlettel Emese
