A hiperaktivitás, a hipermotilitás, figyelemzavar, viselkedészavar mind a magatartászavar formái? Nem vagyok teljesen tisztában a fogalmakkal, tudom mi mit jelent, csak a besorolással van problémám. Illetve a figyelemzavar inkább csak tünet, vagy az is egy különálló diagnózis? Illetve a magatartászavar, viselkedészavar csak szinonímák?

Kedves Bianka!

Kezdjük az elején!

A hiperaktivitás önmagában is összetett fogalom, ennek megfelelően a klinikusok megkülönböztetnek főleg figyelemhiányos, és főleg hiperaktív-impulzus típust. Előbbit figyelemhiányos hiperaktív-zavarnak (angol rövidítéssel ADHD-nak) nevezik. Ennek fő ismertetőjegye az, hogy a mozgékonysághoz társulhat a rossz feladatmegoldás, továbbá a gyenge iskolai teljesítmény mellett kapcsolatteremtési problémák is megfigyelhetők. A vonatkozó szakirodalom szerint az ADHD-s gyermekek túlnyomó részénél súlyos viselkedészavar is jelentkezhet.

Sokan úgy tartják, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar az iskoláskorú gyermekek körében fordul elő jellemzően, ám érdemes tudni, hogy ez a megállapítás nem helytálló, ugyanis az ADHD már korábban is előfordulhat. A tünetek a hiperaktív gyerekek egy részénél serdülőkorra enyhülnek, de másoknál továbbra is fennmaradhatnak.

Egyes kutatók – köztük Dr. Gyarmathy Éva – kétségbe vonják, hogy az ADHD valóban figyelemhiányból fakad. Véleményük szerint a diagnosztizált gyerekek jelentős részénél a figyelem és a motiváció nagyon is jelen van, csupán a fókuszálás jelent gondot. A hiperaktív gyermekekre valóban jellemző, hogy figyelmüket nem tudják egy adott dologra koncentrálni, hanem egy időben több minden foglalkoztatja őket. A túlzott mozgékonyság és az esetleges viselkedésbeli problémák annak is köszönhetőek, hogy a gyerekeknek nem olyan feladatot kapnak, amely képességeiknek és tudásszintjüknek megfelelő.

A hiperaktivitást és a hipermotilitás közti különbség abban rejlik, hogy míg előbbinél a cselekvés konkrét célra irányul, addig utóbbinál nem. A hipermotilitás alapja valóban a figyelemzavar. Míg egy hiperaktív gyerek gyorsan talál magának új elfoglaltságot, addig egy hipermotilis figyelme hosszú időn át megragadhat egyetlen dolognál.

Noha a hiperaktivitás és a hipermotilitás tünetei jelentős hasonlóságot mutathatnak, ez utóbbi jellemzője, hogy a hiperaktív gyerekek – a hipermotilisakkal szemben – fáradékonyak, nagy alvásigénnyel rendelkeznek.

Mindebből az szűrhető le, hogy sem a hiperaktivitás, sem a hipermotilitás nem tekinthető magatartászavarnak, az többnyire ezen diagnózisokhoz társuló tünet. Ha egy hiperaktív vagy hipermotilis gyermek kapcsolatteremtési gondokkal küzd, vagy mozgékonyságával, eltérő „ritmusával” kivívja a kortársak vagy a felnőtt személyek esetleges agresszióját, akkor a magatartászavar erre adott válaszreakcióként jelentkezhet.

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.