Minden altatás egy küzdelem...

4 hónapos kisfiammal szinte minden altatás egy küzdelem. Mit tehetek, hogy ne sírjon, amikor itt az alvás ideje? El?zményként annyit írnék hogy amikor a kórházban voltunk és sírt, felvettem és azonnal elhallgatott. Amikor hazajöttünk, még az els? pár héten nyugtalan volt az idegen helyt?l, zajoktól, de ez elmúlt. Már megszokta ?ket. Volt hogy én altattam, volt hogy a férjem, de volt olyan, hogy anyósom, mert hasfájós volt és nehezen tudtuk megvigasztalni, de ez is elmúlt. Most, hogy a 4 hónapot betölti 29-én, nem tudom, mi okozza nála ezt a sírást. Van, amikor úgy sír, mintha nyúznák vagy bántanánk. Sokszor ilyenkor ideges leszek, hogy nem tudom megnyugtatni, de elszámolok 10-ig és próbálok nyugodt lenni, hogy ne vegye fel a kicsi, de már kezd egyre nehezebb lenni. Van, hogy rúgkapálódzik a karomban. Mit tegyek, hogy nyugodtan el tudjon aludni? Amúgy akárhányszor így alszik el, amikor felébred, mosolyog, g?gicsél, ha meglát, aktívan mozog. Ezért nem tudom, mit tegyek, hogy pozitív élmény legyen neki, ne negatív? Altatódalt dúdolok mindig, halkan beszélek hozzá, mondókákat mondok neki, elterelem a sírásról a figyelmét, de van, hogy ez sem elég.

Kedves Zsófia!

A csecsem?kr?l két nagyon fontos dolgot érdemes tudni. Az egyik a sírás: mivel nincs más eszközük, amivel ki tudják fejezni rossz érzésüket, fájdalmukat, vagy bármit, ami nem kellemes nekik, a sírást használják mindenre. Lehet ez a hasfájás is, mint korábban volt, vagy valami emlékkép akár, amelyekre valójában nem tud mást válaszolni, nem tud mással segíteni, mint hogy vele van, elviseli a ny?gösségét, és tartalmazza az ? negatív érzéseit, hogy elviselje, és megtanuljon két fontos dolgot: a nehéz érzések elviselhet?k, mert véget érnek egyszer, illetve hogy bízhat Önben, Önökben, mert nem kell egyedül elviselni a nehéz helyzeteket, hiszen vele van/vannak.

A másik fontos dolog, amit érdemes tudni, hogy a csecsem?knek még nincs belülr?l jöv? szabályozásuk, nincs rendszerük. Alvása még nem alkalmazkodik a mi életritmusunkhoz, a nappalhoz-éjszakához. Az esti alvás el?tti sírás ugyanolyan szempontok alapján fontos, mint amit az el?bbiekben említettem: valamit jelez. De nem konkrétan az alvás elutasításáról szól. Lehet, hogy a testi közelséget, a szopizást, a meghitt biztonságot igényli.

Ennyi id?sen talán már megismert különböz? sírásokat, amik különböz? igényeket fejeznek ki. Ez esetben kicsit könnyebb, de még ilyenkor is lehet olyan, hogy a kisbaba sírása nem csitul, és nehéz lehet a tehetetlenség elviselése. Ilyenkor azt érdemes szem el?tt tartani, hogy a kicsi is tehetetlen, és rossz érzése van. Ha nem lehet ezen változtatni, akkor az is elég, ha mellette van, és vigasztalja a rossz érzéseiben. Mint egy gyászoló embernek sem lehet a fájdalmán változtatni, viszont könnyebb elviselnie, ha mellette vagyunk.

Az esték alakulása hosszabb id? is lehet. Ehhez mindig apró lépéseket tud csak tenni, amennyiben a gyermek lelki igényeit is figyelembe akarja venni, és nem szeretné sírni hagyni. Id?t kell szánni a megnyugtatására, ami pont, hogy jó érzéseket épít benne, hiszen támogatást, vigaszt kap. Fokozatosan lehet majd elengedni, hogy egyre hosszabb id?t tudjon ébren, önmagát altatva ellenni. Addig minél több lehet?séget ki kell próbálni, ami az elalvásban segítheti. Ha kialakul egy rituálé, ami ismer?s lesz számára is, az biztonságot ad. Hogy milyen részekb?l áll, az szinte bármilyen lehet, csak keressék meg azt, ami mindannyiuknak jó (a babának, Önnek és a férjének, a családi m?ködésnek).

Üdvözlettel

Standovár Sára