10 éves kisfiam mindig máshoz hasonlítja magát tanulásban, ügyességben. Mindenben ő szeretne a legjobb lenni, de ez nem sikerül. Sírásig fajul a dolog. Ezt már nehezen viseljük a férjemmel. Sokat dicsérjük, mégsem tud örülni sajáz sikereinek. Hogyan tudnék neki segíteni, hogy örüljön és ne akarjon mindig a legjobb lenni?

Kedves Zsuzska!

Kisfia abban a korban van, amikor a legfontosabb visszajelzés már sokkal inkább a kortársak felől jön, mint a szülőktől. Fontos, hogy támogató a családja, de az Önök dicsérete kevésbé lesz fontos, mint az a tapasztalata, hogy nem ő a legügyesebb. Sőt, talán a túlzott dicséret itt a visszájára is fordulhat, hiszen hitelét veszíti. Azonban arra utal, hogy sikerei vannak neki is. Amiben a leginkább segíteni tudják őt, az a saját értékek és erősségek kihangsúlyozása: itt tényleg abban lenne dicsérve, amiben jó. Itt valódi sikereket érhet el. Talán abban is könnyebben tudják segíteni, hogy a kudarcnál megélje és feldolgozza szomorúságát. Mert jogos, hogy szomorú és ennek beismerése segítheti őt abban, hogy örömöket is meg tudjon élni, mikor épp annak van itt az ideje. Persze idővel lehet mindenben örömöt találni, de addig még sok mindent el kell engednie.

Üdvözlettel

Standovár Sára