Mindenki boldogabb nélkülem...

Visszatér? depressziós szakaszai vannak az életemnek, egyre nehezebben viselem. El?re félek a nyártól, mert akkor eszmélek rá, hogy senkinek sem hiányzom és mindenki boldogabb nélkülem. Rengeteg dolgot próbáltam, hogy el?zze a negatív gondolataimat, de egyiknek sincs értelme, fizikai fájdalmat érzek, ha bármit csinálok a sötét szobámban való fekvésen kívül. Emiatt rengeteg programot (családi szülinapozás, találkozás ismer?sökkel) lemondok valami más indokra hivatkozva, mert nem akarom az ? kedvüket is elrontani. Aztán egyszer csak elmúlnak a szuicid gondolataim és semmi bajom nincsen. Viszont kéthetente kell egy olyan nap, amikor egész nap csak fekszem, nem iszom és nem eszem. Ez segít túlélni, ilyenkor elképzelem, hogy egy kis id?re is, de kikapcsolok. Ha valamilyen okból kifolyólag nem tudok egyedül lenni, a sírás fojtogat, mert nem akarom, hogy az emberek tudjanak a létezésemr?l.

Kedves Anonymous!

Hangulata hullámzó, ha jól értem, akkor a negatív hullámok mélyebbek. Ilyenkor nincs kedve semmihez, „kikapcsolni” vágyik. Az ilyen szünetek segítenek túlélni a negatív id?szakokat és elmúlnak a szuicid gondolatok. Nem tudom, milyen gyakoriak ezek a rossz id?szakok, és mennyi ideig tartanak, de nagyon nehéz lehet kimászni bel?le. Fontos, hogy ne maradjon egyedül ezzel a hullámzással, ne csak az legyen a „megoldás”, hogy elbújik a világ el?l. Szükséges lenne beszélni ezekr?l az állapotokról valakivel, aki segíteni tud. Els?sorban pszichológusra, de még inkább pszichiáterre gondolok. Segíthetnek abban, hogy kizökkenjen ebb?l a hullámzásból, hogy ne legyenek olyan mélyek a negatív szakaszok, és könnyebben találjon olyan pozitív élményeket, melyek segítenek visszatartani a mélységek megélését?l. A karantén-id?szak során több, ingyenesen felkereshet?, online szakmai csoport alakult a hasonló problémák kezelésére, melyekr?l az interneten tájékozódhat. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat,

üdvözlettel

bárdos kata