Mindenkit elutasít, csak én csinálhatok mindent

Kisfiam 2,5 éves, kislányom lassan 5 hónapos. Fiam korábban is nagyon anyás volt. Csak nagyon indokolt esetben hagytuk ?t nagyszül?kre 1-2 órára, de azt is inkább egyéves kora után. Nekem volt egy csúnya kéztörésem, ami két m?tétet igényelt, és ekkor töltöttem el?ször egy-egy éjszakát nélküle. Majdnem 20 hónapos koráig szoptattam, ekkor már a kislányom pocakban volt, így leválasztottam ?t. Viszonylag hamar sikerült is, de azóta is nagyon ragaszkodik hozzá, sokat puszilgatja, simogatja.
A kicsi érkezésekor 3 napot kórházban töltöttem, utána nyilván a kistesó érkezése meg az, hogy nem voltam itthon, azt eredményezte, hogy csak velem hajlandó elaludni (de utána reggelig alszik egyedül a saját szobájában), ha én itthon vagyok és épp nem kell elmennem pl. a kicsivel státuszvizsgálatra, akkor mindenkit elutasít, csak én csinálhatok mindent. Ha nem vagyok itthon, nagyon jól elvan az apukájával és a
nagyszül?kkel is. Sokszor érzem azt, hogy unatkozik már, amikor én szoptatom-büfiztetm a kicsit, illetve nekem is nagyon nehez itthon a két gyerekkel. Egyik nagyszül? sem lakik a városban, így csak ritkán van segítségünk. Szeptember közepét?l van helyünk egy bölcs?dében, viszont én nagyon bizonytalan vagyok, nem tudom, ártanánk-e vele, vagy jobb lenne-e neki napközben bölcsiben? Talán többet játszana?! Egyébként már gyönyör?en beszél mondatokban, szobatiszta is. Nem szeretnék törést okozni neki, ugyanakkor a kicsivel is szeretnék "eleget" foglalkozni.

Kedves Anyuka!

Kisfia önállósága, leválasztása a kérdés, ami a szoptatásnál is kicsit siettetve volt, és mégis jól vette az akadályokat. Az értékes id?, min?ségi id? sokkal fontosabb, mint a folyamatos, ám felületes, vagy túlterhelt. Így egyszerre kell mérlegelnie kisfia érettségét, és saját teherbírását. Ha kisfia egyébként elvan másokkal is, akkor lehet, hogy pont el?rébb lendül a leválása. Az együtt töltött id?t kicsit úgy is lehet értelmezni, mint egyfajta burkolt testvérféltékenységet, hiszen pont a kicsivel töltött id?t rövidíti, és vonja magára a figyelmet. És ez így rendben is van. A bölcs?de mellett elképzelhet?, hogy ez más formában fog megjelenni. Az lesz a kérdés, hogy hogyan tud min?ségi id?t tölteni kisfiával a bölcs?de mellett: ami - mégha rövid id?re is -, de csak az övé, és valódo figyelmet kap. A testi kontaktusra is igénye van, így abban is meger?sítésre lesz szüksége az új helyzetben. A kortársak és az új feln?ttek remélhet?leg motiválni fogják, és úgy, ahogy a családdal elvan, amikor Ön nincs ott, a bölcsiben is ellesz.

A beszokás egy folyamat, amely akár hetekig is eltarthat. Ha Ön képviselni tudja, és el is hiszi, hogy gyermekének ez jó, és az együtt töltött id? intenzívebb, min?ségi id?vé válik, akkor könnyebben fogja venni kisfia is. Érdemes emellett figyelni, hogy változik-e valami gyermeke viselkedésében, ami hosszabb ideig nehezíti az életüket, vagy er?s szorongásra utal (rémálmok, bepisilés, viselkedésváltozás, stb.), mert akkor lehetséges, hogy korai az elválás. De ehhez adjon maguknak azért 2-3-4 hetet, és bátorítsa, motiválja minden kisebb fejl?dés.

Üdvözlettel

Standovár Sára