Mindent tönkreteszek, pedig nem akarom

?szinte leszek... a kapcsolatom romokban hever. Az egész életem arról szólt, hogy az anyukám nem szeret engem, nem jó semmi, amit csinálok, ha mosni akarok, nem engedi, ha este pizzát rendelünk és neki nem, akkor hisztizik és nagyon csúnyán viselkedik, megsért?dik, napokig nem szól hozzám, bocsánatot kell kérnem t?le. Tudnék még mesélni, de most nem ? a lényeg. Én is kezdek olyan lenni, mint ?. És a párom el fog hagyni, pedig már a menyasszonya vagyok. Elköltözött, most próbáljuk helyrehozni, de megint rosszat tettem. Ha munkaid?ben írok neki és nem válaszol azonnal, akkor mérges leszek, számon kérem, miért nem ír, ha elmegy buliba, hívogatom, ha nem veszi fel, akkor csúnya dolgokat vágok a fejéhez, minden rossz szemét embernek elmondom, szakítok vele, aztán persze könyörgök neki, hogy ne hagyjon el, nagyon szeretem, de ha valami nem úgy van, ahogy én akarom, akkor csapkodok, dobálózok, nem érdekel, mit mondok, néha aljas szemét bunkónak nevezem, azt mondom, takarodjon az életemb?l... pedig szeretem és nem értem, miért csinálom ezt. Azt várom, csak én legyek neki fontos, nekem olyan munkám van, hogy egész nap a telefon a kezemben, neki nem, írok neki, ha nem válaszol, mérges leszek... borzasztó, szörny?, mindent tönkre teszek, pedig nem akarom. Én nem ilyen vagyok, alapjáraton kedves, aranyos, vidám. Minden akkor kezd?dött, mikor odaköltöztünk anyuhoz, elveszítettem a munkám, minden rossz volt, anyuval voltam egész nap otthon, azóta van ez.
Nem tudom, anyámat másolom-e, vagy ez más miatt van, de már nem bírom így. Nem akarom ?t elveszíteni, de bántani sem, mert nem érdemli meg. Mi lehet ez velem? Hogy tudnék segíteni magamon? Szeretnék változni, belátom, hogy szörny?, amit tettem, nincs más vágyam, csak hogy végre olyan boldog, jókedv? és felszabadult legyek, mint régen.

Kedves Timi!

Valóban belekerült egy rossz spirálba, ahol egyre rosszabb a feszültségt?rése, egyre könnyebben kikel magából, bántja azokat, akiket szeret, és ezzel el is távolítja ?ket magától. Édesanyjával biztosan nem alkotnak „jó párost”, sok az ellentmondás, ki nem mondott vád és harag Önök között, ami napi szinten mérgezi az életüket. Párja biztosan nehezen veszt részt ebben az életben, talán nem perspektíva számára, hogy hosszú távon ebben éljen.

Sok családban el?fordul, hogy munkanélküliség, szakítás, válás miatt visszaköltöznek a feln?tt gyerekek a szül?i házba. Még ha átmeneti id?szakról van is szó, nem folytathatjuk gyermeki életünket ott, ahol az elköltözés el?tt abbahagytuk. Valójában új szerz?dést kell kötnünk a befogadó szül?kkel annak érdekében, hogy élhet? legyen a közös életünk. Ennek mindenképpen fontos része az id?tartam, legalább hozzávet?leg. Ha azért költöztünk vissza, mert munkanélküliek lettünk, akkor pl. az lehet a határ, ameddig elhelyezkedünk és összegy?jtjük a kauciót egy albérlethez. Ha nincs ilyen megállapodás, akkor az átmeneti helyzet tartóssá válik, és a szül?k nem látják, meddig tart még.

Amikor a gyerekek elhagyják a szül?i házat, nemcsak a gyerekek, de a szül?k élete is megváltozik. Üres fészek szindrómának nevezik a pszichológiában ezt a helyzetet. Az egyedül maradt szül?k új élethelyzetben találják magukat, amihez alkalmazkodniuk kell. Ezzel együtt új lehet?ségek is megnyílnak az életükben, egyre többet gondolhatnak magukra is. A hazaköltözéssel ezt a folyamatot akasztjuk meg. A szül?, akinek már „leállt" a szül?i programja, egyszerre ismét szül?i helyzetbe kerül, ami komoly visszalépés az életében. Sok esetben ez áll a kialakuló konfliktusok mögött. Ön is azért költözött haza, mert elvesztette az állását. Most már dolgozik, de otthon ragadt. Hosszú id?n át össze voltak zárva, ezalatt elengedte önálló terveit. Ha kicsit tovább lép, pl. albérletbe költözik, kapcsolatuk sokat javulhat. Talán párja is több id?t tölt majd Önnel.

üdvözlettel

bárdos kata