3 éves kislány unokám az utóbbi időben mindentől fél. Legyen ez egy szúnyog, bogár stb. Szeretné a saját kis kutyáinkat, de mégis fél tőlük, ha már közelítenek hozzá, sírni, hisztizni kezd. De ez a félelem vonatkozik a vízre is. Imád strandra járni, alig várja, hogy menjünk - mégis, mikor ott vagyunk, nagyon nehezen megy bele, vagy megáll az első lépcsőnél, pegig járt babaúszásra is. Mit tudunk tenni azért, hogy ezt a mindentől félést, rettegést megszüntessük?

Kedves aggódó Nagymama!

A kisóvodás kor tipikusan a félelmek időszaka. A kisgyerek szembesül azzal, hogy ő önálló lény, akar is önállóan dönteni, egyedül cselekedni, de közben már azt is reálisabban érzékeli, hogy a körülötte levő világ óriási, és tele van veszélyes dologgal. Minden gyerek más és más módon fejezi ezt ki. A lényege, hogy igényli a szülőket, a megnyugtatást, de közben az elengedést és egyedüllétet is, ha épp magabiztosabb. Unokájánál ezek szerint a bogarak és víz területén jelenik meg a félelem. Nem kell megijedni, hogy ez állandósul. Főleg, ha csak 1-2 hete, hónapja kezdődött. Próbálják meg bátorítani, és kivárni, hogy végül belemenjen a vízbe. Vagy ha bogarak megfogása nem is a cél, de az ismert és eddig szeretett kutyák felé újra közeledjen. Próbálják meg egyszerre megérteni a félelmét, és ebben támaszt adni, miközben kicsit motiválják is, hogy észre vegye, nem reális a félelme: hiszen például a kutyusokat eddig mennyire szerette, milyen jó volt úszni babaként. De semmiképpen ne erőltetve.

Ha az óvodáskor további részében is megmaranak ezek a félelmek ennyire intenzíven, akkor lehetséges, hogy elakadt ebben. Ez esetben érdemes majd újra megkérdezni valakit, addig pedig mellette lenni a változásban, a világ felfedezésében.

Üdvözlettel

Standovár Sára