Mindent?l és mindenkit?l fél

Kislányom, aki 2 éves és 3 hónapos, pár hete elkezdett félni, ami egyre csak fokozódik. Esténként mutogat a bejárati ajtóra, mintha ott bejöhetne valaki, és ez csak fokozódik, mert már az ablakra is mutogat, és ilyenkor nagyon megijed és hozzánk bújik. Mostanában már az emberekt?l is nagyon fél, ha elmegy mellette egy ember, menekül hozzánk. Olvastam, hogy 2-3 év között kezdenek félni a gyerekek a sötétben, de szerintem ez már nem egészséges. Vannak jobb és rosszabb napok. Ma egy rossz nap volt, még a mosógépt?l is megijedt és mutogat rá, amit eddig már sokszor együtt pakoltunk be. Hogyan segíthetnénk neki, nagy a baj?

Kedves Mazsola!

Kislánya pont abban az id?szakban van, amikor a félelmek maguktól megjelennek, feler?södnek. Intenzívebb a fantáziája, közben önállóságát gyakorolja, megéli, hogy különálló személy, és hogy tényleges veszélyben van, hiszen egyedül nem boldogulna az életben. A félelmeket minden gyerek másba vetíti bele: gyakori a sötétség, mert az sok mindent tud rejteni, de lehet szörny vagy sárkány, vagy farkas, vagy akár a betör?. Kislánya esetében mintha a félelem az ismeretlen idegen ember lenne, vagy betör?, amit akár a mosógép intenzív hangja is felidézhet. Mivel a gyermekek fantáziája er?s, nem tudják megkülönböztetni teljesen a valóságot a képzelett?l. Ha fél valami nemlétez?t?l, az ugyanolyan valóságos tud lenni, mint mikor az utcán egy valódi kutyát meglát, és attól fél. Fontos ilyenkor elhinni és komolyan venni, amit mond. A “nincs is ott semmi” típusú megnyugtatás nem m?ködik, mert neki ott van az a valami. A képzeletébe lépve lehet segíteni neki, biztosítva arról, hogy els? körben Önökt?l, aztán más képzeletbeli lényekt?l, amit akár ? talál ki, majd saját magától hogyan tud jönni a biztonság. Keressenek “varázslatos tárgyakat”, amiket magával tud vinni, és megvédik, vagy jelzik, hogy ki az, akit?l nem is kell félni, stb. Ezeket nyugodtan vele együtt, vele beszélgetve, mesélve lehet kitalálni, így biztosabb, hogy számára elfogadható a megoldás. Ezek a félelmek akár hónapokig, évekig is velük lehetnek. Nyilván a szintje lehet már kóros, ha olyan er?s, hogy a hétköznapi helyzeteket nem tudja megoldani, és nem boldogul egyedül rövidebb id?kre se, stb. De amíg nem ilyen széls?séges a helyzet, addig nem érdemes idegeskedni, hanem próbáljanak biztonságot, megnyugvást találni neki.

Üdvözlettel

Standovár Sára