Mindig csak egyvalakivel játszik

A következ? kérdéssel fordulok Önhöz. 5 éves a kisfiam. Jellemz? rá, hogy félénkebb, nehezen oldódóbb, f?leg idegen feln?ttek vagy gyerekek társaságában, viszont a bölcsiben és oviban nem volt gond a beszokással. A mai napig nincs rá
panasz. Ami kérdéseket vet fel bennem, a következ?: mindig kiválaszt valakit az oviban, akivel játszik, és csak azzal az egy gyerekkel, mással nemigen. Ez változó, mindig más a "barát". Nem szereti, ha más is csatlakozni szeretne, sokszor fültanúja voltam, hogy ilyenkor inkább kiközösít?, ? most csak Milánnal, Bencével... stb. akar játszani. Néha az általa kiválasztott gyermeket nem is hagyja, hogy "szóba álljon" mással. A hétvégén játszóházban voltunk, és ott tapasztaltam a következ?t: ott is játszott az unokatestvérével, és amikor az unokatestvér kis barátja csatlakozni akart, nem tetszett a fiamnak, de végül az unokatestvér a barát mellett döntött, és szépen otthagyták/elküldték. Utána talált magának másik társat, akivel vígan eljátszott, de megint csak ketten. Kérdezném, hogy utal-e ez a viselkedés problémára, mit tudok tenni, hogy gyermekem nyitottabb, elfogadóbb legyen - illetve a kés?bbiekben lehet-e része kiközösítésben a viselkedése miatt? Köszönöm szépen válaszát.

Kedves Édesanya!

Hadd kezdjem megnyugtatással: a jelenség, melyet kisfia játéktevékenységében, viszonyulásában megfigyelt, beleillik egy átlagos, egészséges gyermekr?l alkotott képbe. Semmiképp sem tekinthet? kórosnak. De örömteli, hogy az Ön figyelmét nem kerülte el ez a sajátosság, melyet két irányból érdemes megközelíteni.

Az egyik, hogy az idegen társaságban mutatott félénkség, és a "kizárólagos párfoglalás" arra utalhat, hogy ez az 5 éves nagyfiú valami miatt fokozottan tart biztonságérzete megrendülését?l. Ezért folyamatosan arra törekszik, hogy a biztonságot jelent? személyt - lehet?leg az édesanyját, de erre megfelel? lehet már egy csak vele foglalkozó kis barát is - maga mellett tudhasson. Az osztozás azzal a lehet?séggel fenyegethet, hogy egyedül marad - ami ijeszt? számára. Másrészt a kisgyermekek játéktevékenysége során hosszú út vezet el odáig, hogy magas szervezettségi fokon, összetettebb, több résztvev? bevonásával járó, különféle szereplehet?ségeket egyszerre kínáló játékokban legyenek képesek élvezettel együttm?ködni. A hármas, s?t, többes kapcsolatok m?ködtetése más képességek fejlettségét kívánja meg a páros együttlét fenntartásához képest.

A párból való kibontakozáshoz segítséget fog jelenteni, ha a gyermek egyre több olyan helyzetet tapasztal meg, ami ezt a viselkedését nem er?síti meg. Ha társaitól olyan visszajelzéseket kap, amik inkább a csoportba vonódását segítik. Biztató a változás lehet?ségére nézve, hogy kitüntetett figyelme nem konkrét gyermekekre irányul, nem "zárkózik be" egy párba - tehát társválasztásában ? rugalmas. Nagycsoportosként, majd kisiskolásként egyre többször kerül majd olyan (feladat-)helyzetbe, ahol módja lesz a csoportban való együttm?ködést gyakorolni.

Er?ltetve ezen a helyzeten nem változtatnék, de bátorítom a továbbiakban is ért?, biztonságot adó odafigyelésre, és olyan helyzetek teremtésére, ami a természetes változásnak kedvez.

Üdvözlettel

Simon Sarolta