Mindig csak mások kedvére akar tenni

Anyám 30 évig élt együtt apámmal, aki alkoholista lett. Úgy hallottam, már az elején voltak gondok az indulatkezelés terén (leszakadt ajtók, törött székek, stb). Most az új házasságában úgy t?nik, hogy minden rendben van, de amikor valamiben nem ért egyet a mostani párjával, próbál úgy csinálni, mintha semmi nem történt volna. Mikor rákérdezek, hogy ez most mi volt, azonnal valami teljesen másról kezd beszélni, mintha nem is hallotta volna. Mindig ezt csinálta, el?ször én éreztem hülyének magam, de kezdem látni, hogy valami nagyon nem oké. Visszagondolva, sose láttam ?t olyan dolgot csinálni, amit igazán szeretne, és fogalmam sincs, hogy egyáltalán mi az, ha van olyan. Mindig csak mások kedvére akar tenni, magával nem foglalkozik, és aggódom érte. Nem tudom vele megbeszélni, próbáltam, de nem akarja, úgy csinál, mintha nem értné, vagy támadásnak veszi... Nyilván segíteni nem tudok neki, ha ennyire nem akarja, de akkor legalább érteni szeretném, hogy miért van ez? Miért nem tör?dik magával? És miért nem lehet vele az
égvilágon semmi komolyabb dologról beszélni, f?leg amikor ?róla van szó?

Kedves Anonymous!

Sajnos leveléb?l nem derült ki számomra egyértelm?en, hogy ki él az új párjával, az édesapja vagy az édesanyja. Most úgy válaszolok, mint ha az édesanyjáról lenne szó, bár lehet, hogy apjára is illene ugyanez. Egy romboló, bánatot, csalódást, fájdalmat okozó kapcsolatban kialakulhatnak védelmi reakciók, amivel el lehet hárítani, el lehet kerülni a nagyobb konfliktusokat, Ezek gyakorlattá válhatnak, és egy életen át meghatározhatnak bennünket. Persze a fordítottja is igaz lehet. Egy konfliktuskerül? magatartás, a folyamatos kitérés is tönkre tehet egy kapcsolatot (amit?l az egyik fél pl. inni kezd, mert nem tud változtatni rajta). Az ismétlés azért veszélyes, mert az új kapcsolatban is elég gyorsan el?állhat az el?z?höz hasonló helyzet. Maga a választás is el?idézheti ezt, sokszor - akaratunk ellenére is - az el?z?höz hasonlót választunk. Sajnos nem tudjuk megmenteni szüleinket a saját választásaiktól. Nagyon ritka az a bizalmas, szül?-gyerek kapcsolat, amikor a szül? tényleg megszívleli a gyereke visszajelzéseit. Saját maga számára fontosak lehetnek ezek a felismerések, hogy saját életében ne ismételje meg szülei sorsát. Talán annyit tehetünk, hogy figyelemmel kísérjük szüleink sorsát, és ha ismét válságba kerülnek, akkor mellettük állunk. Talán éppen egy válság segíthet felismerniük azt, hogy hasonló helyzetbe kerültek, mint korábban, és segítségre van szükségük, hogy ne ismétl?djön ugyanaz, egész életük során.

üdvözlttel

bárdos kata