Mindig kiközösítik

Teljesen kétségbe vagyok esve. Mi egy szuper kis család vagyunk. Egy fiunk van, sajnos nem így terveztük, de így alakult. Most töltötte be a 13-at. Szuper a kapcsolatom vele, igazi anya-fia kapcsolat. Nagyon szoros kapocs van köztünk. Igyekszem mindig kifaggatni, ha látom, hogy valami bántja, és igyekszem jó tanáccsal is szolgálni neki. Viszont most már nagyon aggódom érte. Mindig is zárkózott kisfiú volt, nem nagyon barátkozott. De azt gondoltam, ez annak is betudható, hogy egyke, és gondoltam, majd kinövi. De sajnos ez egyre rosszabb. Azt mondja, hogy ? próbálkozik, de mindig kiközösítik. Nem tudom, mit tegyek, hogy ez megváltozzon. Annyiszor beszélgettem vele err?l, de semmi nem változott. Kérném, hogy segítsen, mert már nagyon kétségbe vagyok esve. Mit tegyek?

Kedves Katalin!

Érz?dik, hogy nagyon aggódik a fia élete miatt. Nagyon nehéz anyaként megélni, hogy gyermekünk nem boldog. Megélni, hogy tehetetlenek vagyunk. Emellett a fia lassan abba az életkorba lép, amikor kezd elszakadni a szül?kt?l, még zárkózottabbá válik. Nehéz feladat ezzel megküzdeni, különösen, ha korábban szoros volt a viszony. Ez a korszak nemcsak a szül?kkel, hanem a társakkal is változást hoz. A kortársaknak nagyobb szerepe lesz, az önértékelés alapja áttev?dik. A barátok szava jobban számít, mint a szül?ké. Így egy paradox helyzet alakul ki, hiszen a szül? úgy szeretne segíteni, jelen lenni, hogy az ? szava már kezd háttérbe szorulni.
A kamaszkor egyik feladata, hogy a kortársakkal való viszonyt átalakítsa a serdül?, ami sajnos néha a kudarc megélését is jelenti. Meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék egymást, a feln?tt kapcsolatokat kezdik el gyakorolni. Ahogy amikor járni tanult a fia, és néha elesett, most is egy új képességet gyakorol, ami néha kudarccal jár. Ahogy akkor biztatta, hogy álljon fel, semmi baj, próbálja újra, úgy lehet ?t most is biztatni. Helyette nem lehet sikeresnek lenni a kortársak között. Kérdezze meg t?le, hogy szerinte miért közösítik ki. Abban fog tudni neki segíteni, amiben ? igényli. ? látja, hogy mi a kudarc oka, hiszen ? van ott.

Nehéz átadni a kontrollt a gyereknek, egy próbát megér. Kérdezze meg a fiát, hogy miben tud neki segíteni. Ha épp nem mond semmit, akkor biztatni, hogy próbálkozzon, sikerrel fog járni. Nem lehet pár próbálkozás után senkib?l a legnépszer?bb gyerek, türelem kell hozzá.

Üdvözlettel

Kovács Réka