Mindig a szüleimet pártoltam a férjemmel szemben

A szüleim és a férjem között álltam 12 évig, és mindig a szüleimet pártoltam, s egy nap már nem bírtam és beadtam a válópert. A válás alatt a szüleim még húztak a férjem ellen, úgy
ahogy a házasságom alatt tették, csak én nem jöttem rá. Mindig a férjemmel veszekedtem és nem hittem neki, mikor azt mondta, hogy ?t nem szeretik a szüleim. A válás alatt jöttem rá, hogy igaza volt, ezt már be is ismertem neki. Azóta külön élünk, én a lányunkkal, ? a szüleinél, akikkel örökké harcolnia kell. Én már rájöttem, hogy igaza volt és szeretnék vele újrakezdeni mindent, mert tudom, hogy szeret, de szerinte én csak ragaszkodom hozzá, pedig nem. Szeretem ?t. A szüleimmel nem bírok találkozni, tartok t?lük. Utoljára, mikor hívtak, megkérdezte anyám, már nem is szeretem ?ket, inkább volt anyósomékhoz húzok? Ami nem igaz. Rájöttem, hogy végig, az egész házasságomban ott voltak, és mintha mindig azt várták volna, hogy ?k legyenek a jók a férjemmel szemben és én mindennel futottam hozzájuk, t?lük várva a megoldást, és nekik szidtam a férjem, holott csak ki kellett volna mutatnom neki, hogy szeretem. Már tudom, mit kellene másként, csak az nem biztos, hogy gyermekem apja valaha is megbocsát nekem. A szüleimnek néha beolvasnék, néha csak elkeseredem, de ha rájuk gondolok is, már gyomorgörcsöm lesz.
Az életben nem merek velük ellenkezni, sohasem mertem, mindig csak csendben dolgozott bennem a szidalmazásuk, kioktatásuk, ami a végén már tönkretett, és az eddigi életemet is. Próbálnék változtatni, de gyengének érzem magam, és bánatomban inkább eszem.

Kedves Timi!

Azt gondolom, hogy kevés nagyobb, er?sebb tett van az életünkben, mint amikor rájövünk, hogy hibáztunk, megbánjuk, és szeretnénk változtatni. Valóban, sok házasság romlik meg, mert a “gyermek” nem tud leválni a szüleir?l, és nem tud a párja mellett valóban elkötelez?dni. Mert miközben házasok, a szülei felé lojális, velük osztja meg az érzéseit, t?lük várja a megoldásokat.

Feln?tt életünk nagy feladata, hogy a gyermekkorban kapott értékeket, üzeneteket tudatosítva eldöntsük, hogy melyek azok, amiket valóban magunkénak akarunk tudni, és melyekkel nem tudunk azonosulni. Ezzel párhuzamosan alakul át a szül?kkel való kapcsolat is: az alá-fölé rendelt viszony közeledik a szimmetrikushoz. Ez tovább er?södik, amikor mi magunk is szül?vé válunk. És ahogy a szül?kkel való szoros kapcsolat oldódni kezd, a párkapcsolatoknak is tere nyílik. Igen, ez együtt kell járjon azzal, hogy ellentmondok, hogy “lázadok”. Ha ez nem történik meg, a párkapcsolatban két t?z közé kerülhet az ember. Óriási dolog, hogy ezt felismerte, és igyekszik rajta változtatni. Tény, hogy vannak szül?k, akik nem segítik ezt a folyamatot, s?t, inkább gátolják. Ha úgy érzi, egyedül nem sikerül a szüleivel való kapcsolatot rendezni, érdemes lehet pszichológust felkeresni.

A volt férjével való kapcsolatban pedig talán a teljes ?szinteség hozhat megoldást. Illetve az ? döntése, hiszen bizonyára számos rossz élménye köt?dik a történtekhez, s hosszú út vezetett odáig, hogy elváljon Önt?l, kérdés, hogy szeretne-e újra közös útra térni. Mondja el neki, hogy miként érez, reméljük, ? is értékelni fogja azt az utat, amit bejárt a szüleivel való kapcsolatban.

Üdvözlettel,

Kovács Réka