Sok helyen kérdeztem már, de soha nem kapok választ az ilyen ingyen válaszolós oldalakon, kérem, Ön legyen szíves válaszolni.
Párommal 7 hónapja vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást. Én 34 éves n? vagyok, ? 40 éves férfi (3 hónap múlva lesz). A gond az, hogy nagyon kiábrándult a párkapcsolatokból, mert nem tudja kimutatni az érzéseit (elvált szül?k, érzelmeit kimutatni képtelen anya). És emiatt az összes barátn?je elhagyta, és meg is csalták sokan. Azt mondja, neki már sohasem lesz normális kapcsolata, és egyedül fog megöregedni. Nagyon szeret engem, de azt mondja, most el?ször élvezi, hogy egyedül van, mióta elhagyta az el?z? barátn?je (1,5 éve). És úgy definiálja a kapcsolatunkat, hogy együtt vagyunk, de nem járunk. Vagyis nem vagyunk igazán egy pár. Nagyon ragaszkodik a függetlenségéhez, nem akar újra érzelmileg függni
valakit?l, mert szerinte az nem jó, akkor elveszti önmagát és nem tud úgy élni, ahogy szeretne. Mindeközben azt mondja, olyan jó velem, mintha 20 éve együtt lennénk. Nem csajozik, nem csal meg, h?séges. Mégis rendkívül zavar ez a bizonytalan helyzet, annyira, hogy havonta egyszer dührohamok jönnek rám, és akkor napokig nyaggatom, hogy mit érez irántam, mit is akar t?lem, lát-e jöv?t bennem, velem. Minderre azt mondja, nem tudja. És ett?l még idegesebb leszek. Én nagyon szeretem kimutatni az érzéseimet, folyton ölelgetem, puszilgatom, és ezt el is fogadja, s?t igényli és szüksége van rá (ezt mondta is). De néha el?fordul, hogy magányra van szüksége, és akkor egy hétig vagy még tovább sem akar velem találkozni.
Ezeket a periódusokat nagyon nehezen viselem. Ilyenkor annyira hiányzik, hogy nem tudok sem enni, sem aludni, még dolgozni sem, szinte belebetegszem a hiányába. És minél jobban ragaszkodom, ? annál jobban távolodik. Szinte úgy érzem, csak elüldözöm ezzel a ragaszkodással. nem tudom eldönteni, hogy normális-e a viselkedésem. Hisz a bizonytalan helyzetb?l adódóan elképzelhet?nek tartom, hogy ez normális reakció, hogy stresszes és dühös, kétségbeesett vagyok. De sajnos korábban is volt olyan kapcsolatom, ahol így viselkedtem, olyan kapcsolatban is, ahol nem volt rá okom, mert egyértelm?en szeretve voltam. Nem is tudom, hogy fogalmazzak, olyan csimpaszkodó vagyok, és ha éppen nem érzem, hogy szeretve vagyok, akkor ki akarom er?szakolni a másikból, és nyaggatom, és ha szeretett is tiszta szívvel az illet?, ezzel a viselkedéssel akkor is elüldözöm. Nyolc párkapcsolatom volt eddig, ebb?l ez a negyedik, ahol így viselkedem. A többi négy teljesen harmonikus, kellemes, jó kapcsolat volt (exeim szerint is). Ezért nem tudom eldönteni, hogy van-e valami bajom. Kérem segítsen, hogy hogyan kezeljem a páromat, hogy ne üldözzem el. Hogyan lehet egy érzelmileg gátlásos emberrel úgy együtt lenni, hogy ne menjek az agyára és ne üldözzem el, de én se ?rüljek bele a bizonytalanságba. És egyáltalán, ha nem normális a viselkedésem, mégis hogyan kezeljem a dühömet? Mert olyankor tényleg 4-5 napig egész nap nyaggatom a kétségeimmel, telefonon, üzenetben, minden elképzelhet? módon, kb. napi 30 üzenetet küldök neki ilyenkor. És ez sehogysem normális szerintem. Hogyan kezeljem az iylenkor feltör? érzelmeimet, amiken nem tudok uralkodni?
Nagyon köszönöm, ha válaszolni fog - remélem fog. Üdvözlettel, H
