25 éves n? vagyok, a 10 évvel id?sebb párom váratlan hirtelenséggel lépett ki kapcsolatunkból. Kezdetkor a megszerzésemért minden követ megmozgatott, kitartóan kereste a társaságomat, pedig akkoriban még ezt nem viszonoztam túlzottan. Elriasztott minden, amit magáról mesélt: hogy képtelen kifejezni az érzelmeit, nem mondja ki, ha szeret valakit, nem érez empátiát, sok és rövid kapcsolata volt, egyetlen n?vel sem tudta magát elképzelni eddig hosszú távon. Egyetlen kapcsolata tartott pár éven át, az is egy a házasságra irányuló ultimátummal végz?dött, amit elutasított, inkább kiugrott a kapcsolatból. Szerinte ígérni senkinek semmit sem szabad, és egy kapcsolatban akkor nincs megcsalás, ha "neki otthon jobb van", ha otthon minden rendben van, de törekedni kell a h?ségre persze. Mai napig heti rendszerességgel szórakozni jár az éjszakába. Mindezek ellenére azt gondoltam, esélyt adok az egésznek, mert értem sokat tett, úgy éreztem, most ezt igazán akarja ? is, nem úgy, mint eddigi élete során. Soha nem veszekedtünk, jól kijöttünk.Figyeltem rá, hogy véletlenül se helyezzem nyomás alá a kapcsolati el?relépéseket illet?en, akarja azokat magától. Jókat beszélgettünk, egyezett a humorunk, a bajban mellettem állt, jól és konfliktusmentesen teltek a napjaink együtt. Mivel épp felújította a lakását, egy ideig albérletben élt, de jóformán mindennap együtt voltunk. Teljesen magától, szinte a kapcsolat legelejét?l kezdve kifejezte, hogy együtt szeretne élni, költözzünk össze nála. Családjának is bemutatott, és sokszor (másokról beszélve is) fel-feljött a gyerek téma. Úgy t?nt, mindenben egyezünk, sínen van minden - annak ellenére, hogy mindent, amit az elején magáról mondott, igaznak láttam. Egy közeli rokonának épp megszületett a babája, akihez azonban be sem ment meglátogatni, megfázásra, asztmájára hivatkozva. Mindig is mondta, hogy ? nem tud bánni a gyerekekkel, nem foglalkozik velük családon belül sem. Eluralkodott rajta valami az utóbbi hetekben.
A költözés mindeközben pár napnyira volt már csak, amikor váratlanul közölte, hogy menjek el, legyen vége, mert ? nem bírja az elkötelez?dést, azt érzi, nem akarja. Nem is ?rülten szerelmes, de azért szeret, ám a valódi indoknak azt tartja, hogy nem vágyik elkötelez?désre, pedig tudja, hogy ennyi id?sen nem így kéne lennie, így ne magamat hibáztassam. Mint a kámfor, t?nt el az életemb?l, és tüntetett el ? is engem a sajátjából. Értetlenül állok a dolog el?tt, nem tudom, hogyan dobhatta el ezt, ami jól m?ködött, saját
bevallása szerint is. Sokszor azt gondolom, vannak gondjai, ám ? irtózik a gondolattól, hogy egy szakember ?t analizálgassa. Pörgetem a fejemben a lehetséges indokokat, de úgy érzem, jól jönne valaki, aki szakemberként kívülr?l is lefesti nekem, vajon mi zajlik le ilyenkor egy igencsak tanult, értelmes 35 éves férfiban.
