Véletlenül bukkantam az oldalra, de örülök neki. Mások kusza érzelmi életét olvasva látom, hogy nem csak az én életem bonyolult. Néha annyira elmerülök a problémáimban, hogy azt gondolom, mások sokkal könnyebben megoldják a dolgaikat...
Kapcsolatom párommal 11 éve tart, sok hullámvölgy és nehézség tarkította (a nehéz anyóstól kezdve a devizahitelig és másokon át). Egy gyermekünk van. Jelenleg közös vállalkozást viszünk, ami nagyon megterhel? minden szépségével együtt.
Ebben sokáig nem értettünk egyet, mert olyan élethelyzetet teremtett, amiben nem könny? családként m?ködni. Anyagiakban sem sikerült közös nevez?re jutnunk. A férjem személete: minden úgy lesz, ahogy ? akarja... az enyém pedig, hogy beszéljük meg és olyan döntés szülessen, ami a családnak érdeke, nem pusztán az egyik embernek a családból. Ezek miatt éltünk külön már kétszer. Abban reménykedtem, hogy ? enged, hogy együtt lehessünk, de ez nagyon sokára következett be, és nekem is engednem kellett nagyon sok dologban. Erre ráadásként mások is belekacsingattak ebbe a kapcsolatba. Nagyon fáj nekem a férjem hozzáállása más n?khöz. Nagyon fiatalon ismerkedtünk meg, neki nem sok kapcsolata volt, és akkor fontosabb volt neki a buli a barátaival, mint hogy kiélte volna magát. Mindig oda jutottunk, hogy a munkahelyein rendre barátkozni kezdett a lányokkal, napi szinten több id?t töltött ott, mint otthon, és ha otthon volt is sokszor fordult el?, hogy ezekkel a lányokkal beszélgetett a közösségi oldalakon, ami persze nekem nem tetszett, de esze ágában sem volt ezen változtatni. Volt, hogy azon kaptam, hogy azt írta, csak a gyerek miatt van velem... ezek mellé még jött, hogy pornófügg? volt, miel?tt megismert engem. Ha gondjaink voltak, újra kezdte, amin persze megint csak a vita volt. Majd ez lassacskán elmaradt és felváltotta a társkeres? oldal, ahol persze olykor csak beszélgetni, ismerkedni akart, míg nem laktunk itt, vagy konkrétan szexpartnert keresett. Elmondása szerint soha semmi nem történt. Egy n? látogatta meg, hogy lássa, milyen ember is valójában, akiért a férjem el akart t?lem válni. Ezek az ismerked?s vonalak persze egyszerre több
szálon futottak.
Mi visszaköltöztünk, azt hittem, ha én engedek az én részemb?l, majd élhetünk végre nyugodtan. De sajnos a gondjaink nem akartak ritkulni. Bizonytalan a lakhatásunk, a vállalkozásunk, ami pénzt hoz, szinte el is viszi, és annyi energiát elvisz, hogy sem pihenésre, sem kikapcsolódásra nem marad id?, sem pénz. Mindezek mellett a férjem nem törölte le magát az oldalakról, csak inaktívvá tette a profilját, így értesítéseket folyamatosan kapott. Mikor 5 hónap után újra
összevesztünk, az els? dolga volt, hogy visszaregisztrált és meg is ismerkedett egy n?vel, akinek még virágot is vett (nekem sosem szokott). Ekkor könyörögtem neki, hogy térjen észre, és egy butaság miatt ne dobja el a családját! Teljesen kifordult önmagából, ilyennek még sosem láttam! Azt azért el kell mondanom, hogy lassan egy éve költöztünk vissza, és el?tte másfél évig nem laktunk együtt, csak jártunk hozzá rendszeresen, vagy ? jött. Mikor visszaköltöztünk is, nagyon rossz állapotban volt. Nem evett és nem aludt rendesen. Az utakat járta (kereskedelem miatt) és többször el?fordult, hogy majdnem elaludt a volánnál (többször mondhatni én mentettem meg). Dühkitörései voltak... többször úgy t?nt nekem, mintha
két emberrel élnék együtt! Nagyon magányos itt az élet egyedül, sokat volt úton, meg járt emberek közé, de barátai itt nem nagyon voltak. Mikor 5 hónap után legutóbb zátonyra futott a kapcsolatunk, én teljesen összetörtem. Nem tudtam aludni és drasztikusan lefogytam, gyógynövényes nyugtatókkal próbáltam enyhíteni a lelki fájdalmaimat. Egyszer?en úgy viselkedett, mint akit?l elvették a kedvenc játékát az oviban. Bele volt betegedve, hogy végül az a próbálkozása sem jött össze a másik n?vel. A társkeres?kr?l nem akarta letörölni magát, azért is könyörögni kellett. Próbáltuk rendezni, én megígértem, hogy nem megyünk el többé, bármennyire nehéz is itt, de ennek az volt a feltétele, hogy befejezi, amit csinál.
Amúgy is bizalmatlan vagyok, sokat csalódtam már benne, és féltékeny is, ami szerintem érthet?. Mondtam, hogy szeretnék megbocsátani, de jó lenne, ha megmagyarázná, miért tette, amit tett. A válasz egyszer?: nem tudom! És ennyi. Nem hajlandó ?szintén beszélni velem, így nem is tudok bízni benne. Az okostelefonja nélkül nem tud élni! És bár ez már fél éve történt, én még most sem tudok hinni neki.
Nagyon megváltozott. Éjjel rendre fönnmaradt és míg én aludtam (próbáltam), ? a telefonját bújta, romantikus számokat hallgatott, ami rá nem jellemz?, többször el?fordult, hogy látványosan lerázott minket a gyerekkel, csak hogy egyedül menjen, ahova amúgy együtt is mehettünk volna. Azt mondta, elugrik valahova, ami 10 perc, és több mint egy óráig nem jött haza, ésszer? magyarázatok persze nincsenek. Én meg állandóan csak nyomozok, amibe már bele vagyok fáradva, minden, ami kiderül, szerinte csak az én képzeletem szüleménye. Ha a telefonján az útvonal azt mutatja, hogy munka után másfele járt, az is butaság szerinte! És még sorolhatnám! Soha nem éreztem ennyi rosszat, rossz megérzéseket, mint az utóbbi fél évben (mintha kett?s életet élne), többször volt, hogy beigazolódott, nem ?szinte. Kértem, hogy mondja meg, ha van valakije, mert nem vagyok buta, minden ésszer? jel arra utal, és én nem akarok hazugságban élni, de mindent
tagad! Volt, hogy ránéztem a ruhájára és bevillant, hogy volt valakivel :( - néha úgy érzem, meg fogok bolondulni! Állandó hangulatváltozásai vannak, minden ok nélkül, nem találok rá magyarázatot és ? sem ad. Kértem, hogy keressünk fel egy mediátort és hozzuk helyre a bizalmat a kapcsolatunkban, mert így nem lehet élni! Azt mondta, nekünk nincs problémánk, de sokszor a fejemhez vágja, hogy betegesen féltékeny vagyok. Ami ezek után szerintem érthet? (de bár sosem élném át). Ezekkel párhuzamosan vannak napok, amikor úgy érzem, visszakaptam a szerelmemet, öleget és minden rendben, gyereket is tervezzük. Kérem, adjon tanácsot! Nagyon szeretném, ha a férjem ?szinte lenne hozzám, bármi legyen is az igazság, mert nem akarom az életem úgy élni, hogy a faluban attól kelljen félnem, hogy melyik n?höz jár... vagy éppen mikor gondolja meg magát és küld el bennünket. Mindenkivel el tud beszélgetni, nagyon nyílt és jól kommunikál, csak épp velem nem, hiába vagyok bármennyire kedves. Szeretnék újra bízni benne!
