Mintha a kisördög bújt volna bele

Van egy 4 éves és 2,5 éves kislányunk. Most a 4 évessel vannak problémák. Ha valami nem úgy van, amit ? akar, verg?dik, borít, dobál és visszafelesel, de nagyon. Egyszer?en már nem tudok vele mit csinálni. Beküldöm a szobájába, sarokba állítom, semmi nem használ. Ökölbe szorítja a kezét és úgy dühöng. Aggaszt ez a fajta viselkedés nála. Az óvodában nincs vele probléma, ügyesen elvégzi a feladatokat, odafigyel és azt csinálja, amit mond az óvón?. Itthon meg olyan, mintha a kisördög bújt volna bele. Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek, hogy ne legyenek dühkitörései. Válaszát el?re is köszönöm!!

Kedves Édesanya!

Hadd ajánljam figyelmébe egyrészt azt a sok-sok kérdést és választ, amelyek az Ön által leírthoz hasonló témakörben ebben a rovatban már korábban felmerültek. Másrészt pedig (a teljesség igénye nélkül, de a magas szakmai színvonal jegyében) Ranschburg Jen?, vagy Vekerdy Tamás több helyütt, könyv formában is megjelent írásait a gyermekek indulati életér?l, az emberi lélek és viselkedés fejl?déspszichológiájáról. Azért bocsátom mindezt el?re, mert levelében nem igazán fejt ki konkrét helyzeteket, amelyekre személyesebb választ tudnék megfogalmazni, ugyanakkor a témafelvetése fontos, és a felsorolt forrásokból sok információhoz juthat a helyzet javítása érdekében.

Annyit mindenesetre kiemelnék, hogy az Önök esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni a testvérféltékenység, ill.  testvér-helyzet jelenségkörét, továbbá a családi m?ködés- és reakciómódokat, nevelési stratégiákat, szül?i viselkedést. Ami az el?bbit illeti: az id?sebb testvér a kicsi születésével olyan veszteségeket szenved el, olyan kínokat is átél, amelyekr?l sokszor a feln?tt környezet nemhogy nem vesz tudomást, de amelyeket b?nösnek, nem helyénvalónak ítél. Fontos ezt megérteni, elfogadni, támogatni a "nagyot" abban, hogy felismerhesse a testvér-lét örömét úgy, hogy közben ? sem szenved hiányt a szeretetben, rászánt id?ben, személyesen neki szóló odafigyelésben. Ezátal tud majd elsimulni a nehézség. A féltékenység és rivalizáció mellett pedig az a természetes jelenség is megfigyelhet? az Önök gyermekeinél, hogy az id?sebb "visszacsúszik" a kicsi szintjére: olyan viselkedéseket produkál, ami 2,5 éves korban lenne elfogadott, legalábbis megt?rt. (Lehet, hogy egykeként nem is volt igazi dackorszaka, hanem most "pótol?"). Ami pedig a családi rendszert illeti: pontosan milyen pl. egy olyan helyzet, amikor "valami nem úgy van, amit ? akar"? Hogyan reagálnak a szül?k, ki van jelen, egymást hogyan támogatják vagy hátráltatják a helyzet megoldásában, stb.

Egy ideig még biztosan lesznek dühkitörései, mert ezáltal fogja megtanulni az indulatait szabályozni. Kell is, hogy megélje a dühét! Kell is, hogy kifejezze - ezáltal lehet?séget adva saját magának és a környezetének, hogy egymásra hatva tanulják meg, mit lehet ilyenkor kezdeni (pl. kezet ökölbe szorítani és verg?dni szabad, dobálni nem, mert az veszélyes lehet). Milyen mintákat lát a feln?ttek között haragkifejezésre, konfliktusmegoldásra?

Gyermekpszichológussal folytatott, akár egy alkalmas személyes konzultáció is sokat segíthet a helyzetükön.

Üdvözlettel

Simon Sarolta