Tisztelt Attila,
27 éves, 7 hónapos terhes n? vagyok. A párommal már régóta együtt vagyunk, végre összejött a baba. Csak az a probléma, hogy mióta terhes vagyok, a párom egyáltalán nem kíván engem, amit valamilyen szinten megértek, mert tudatában annak, hogy egy csöppség van a pocakomban, elriasztja a szexualitástól. Azonban a gond avval van leginkább, hogy semmilyen más módon sem közeledik felém, amit azért nehéz megértenem, mert tudom, hogy minden ember életében fontos a szexualitás, ? viszont egy csepp jelét sem mutatja annak, hogy már hiányozna neki egy kis együttlét. Sosem közeledik, én néha próbálkozom, de akkor is általában elutasítást kapok, avval az indokkal, hogy nem minden a szex. Én ezt tudom, de vágyom rá, hogy kicsit együtt legyünk, mindegy, milyen téren. Félek, hogy ez a szülés után sem fog megváltozni, mi van, ha többé már nem kíván a férjem? El vagyok keseredve emiatt. Már arra is gondoltam, hogy netán van valakije, de végül kizártnak tartom. Semmi más jelét nem látom annak, hogy szeret?t tartana. Nem tudom, mit tegyek, hogy újra a n?t lássa bennem...
El?re is köszönöm válaszát.
Kedves "Kétség"!
Korábban kaptam egy levelet: írója felvázolt egy jelenséget, melynek lényege, hogy a várandós kismama hormonális változásaira a férj csökkent szexuális étvággyal reagál – ezzel biztosítva a közös gyermek egészségét. A leírt jelenségre rákeresve azonban nem találtam olyan leírást, amely ennek létjogosultságát tudományosan is alátámasztotta volna.
Számos internetes oldalon olvashatjuk a terhesség alatti szexuális életre vonatkozó kérdéseket – pro és kontra érvekkel. Olvastam olyan szakember véleményét is, aki szerint a férfiak hajlamosak „másként” tekinteni a kismamára, ami a szexuális vágy alábbhagyásával jár együtt. Ez jó esetben átmeneti állapot, és vagy a terhesség kés?bbi szakaszában, vagy a születést követ?en megsz?nik. Ugyanakkor az is megeshet, hogy ez az állapot továbbra is fennáll, esetleg a születést követ?en is. Ebben az esetben persze korántsem „normális” vagy „egészséges” állapotról beszélünk, aminek hátterében más tényez?k is állhatnak.
Férfiként úgy gondolom, az is elképzelhet?, hogy ? maga még nem azonosult a hamarosan megváltozó szereppel – még nem fogadta el önmagát apaként. Ebben az esetben szintén csökkenhet a nemi vágya. (Hozzáteszem: a férfiak hajlamosabbak lehetnek arra, hogy az egyes szerepek közötti váltás nem feltétlenül zökken?mentes. Olykor a n?khöz képes sokkal nehezebben fogadják a változásokat.)
Beszélgettek már err?l a problémáról? Elmondta már a férjének, hogy úgy érzi, egyre kevésbé kívánja Önt? Ha nem, akkor itt az ideje, hogy megtegye. Amennyiben a közös beszélgetések nem vezetnek eredményre, érdemes párterápiával foglalkozó szakember segítségét kérni
Üdvözlettel:
Herceg Attila
