Kedves Andrea!
Óvodáskorú (5 éves lesz 2 hónap múlva) kisfiamnál mozgáskoordinációs zavart állapított meg a mozgásterapeuta. Hat olyan feladat volt, amin „elbukott”. (négyütem? mozgást három ütemben végzett, labdaelkapáskor csukva volt a szeme, nem tudja pattogtatni a labdát, ugrálva vonal mentén nem tudott tízig számolni stb.) Számomra mindig fontos volt, hogy olyannak lássam ?t, amilyen, – se jobbnak, se rosszabbnak – így derült ki a zavar. Szerencsére jó kezekbe kerültünk. A kérdésem a következ?. A hely, ahova vittem, halmozottan beteg gyerekekkel foglalkozik, izomsorvadás, Down-szindróma stb. Engem nem zavar, hogy ilyen gyerekek közé kerülünk, mert nagyon értékesnek tartom ?ket. Egyetlen gondom a dologgal kapcsolatban: mit mondjak a fiamnak? Mi a bajuk azoknak a pici kis emberkéknek? Miért járunk mi is velük közös vízi fejleszt? tornára? Szigorúan kerülöm a hazugságot (irtózom t?le). Ezek beteg gyerekek. Csak nehogy az én kisfiam is félni kezdjen a betegségt?l – hisz neki a többiekhez képest „kutya baja”. Mit javasol a pszichológus? Mennyire avassuk be? Mit mondjunk neki? Vagy csak jöjjön, aminek jönnie kell és majd lesz valahogy? (ezt nem szeretem, de ha kell...) Köszönöm a választ!
