Mit tegyek, hogy másképp nézzenek rám?

Üdvözlöm, el?re is bocsánat az ékezethiányért.16 éves lány vagyok, és egy olyan problémával fordulok Önhöz, amit már egy jó ideje észrevettem, és szerintem elég hétköznapi dolog a kistesóknál. Nem érzem magamat a családba tartozónak. Ez elég viccesen hangozhat, de így van. Én vagyok a második, azaz utolsó gyerek. N?véremnek ekkora korában sokkal több mindent engedtek, és nem is csak err?l van szó, de bármi van, mindig mellé állnak, ?t támogatják, ? meg manipulálja ?ket. Úgy érzem, én szeretem ?ket legjobban, mégis nem látom, hogy ezzel tisztában lennének, folyton arra panaszkodnak, hogy mindig velem van a baj, csavargok, bulizok, pedig csak a barátaimmal aakarok lenni, mivel fiatal vagyok. Azt is észrevettem, hogy ha ebédkor az aztalnál ülünk, mindig én vagyok a téma, és akkor is sokszor gúnyolódnak velem. F?kent a n?vérem irányitja ellenem ?ket. ?k lehet hogy ezt poénnak veszik, de nekem nagyon rosszul esik. Na a lényeg, ami egyúttal a kérdésem is: Mit tegyek, hogy másképp nézzenek rám, hogy lássák, már érett vagyok, és f?képp hogy úgy érezzem, hogy nem én vagyok a felesleges negyedik ebben a családban? El?re is köszönöm a valaszát.

Kedves Nobody!

Talán furcsának t?nik a kérdésem, de volt már olyan alkalom, amikor leültél beszélgetni a szüleiddel, és ?szintén elmondtad nekik, hogy számodra nagyon bántó és fájó a viselkedésük? Ugyanis ez nem feltétlenül evidens mindenki számára, elképzelhet?, hogy mindezt tényszer?en kell tálalnod. Ha úgy érzed, nincs arra mód, hogy hatszemközt beszélgessetek, írj nekik egy levelet. Bármelyik formáját választod is a kommunikációnak, emeld ki, hogy szereted ?ket, fontosak a számodra, ezért is esik különösen rosszul az elutasításuk.

Persze ahhoz, hogy kérdésedre valóban kielégít? és megnyugtató választ lehessen adni, sokkal mélyebbre kellene látni a családi életedbe. A családtagok között húzódó viszonyokat szinte lehetetlen felmérni néhány sor alapján.

Van esetleg olyan családtag (nagybácsi, nagynéni, nagyszül?), akinek mindezt elmondhatod, és úgy gondolod, hatással tudna lenni a szüleidre?

Ha nincs ilyen, még mindig van lehet?séged arra, hogy szakért? segítségét kérd. Bizalommal fordulhatsz szakemberhez (pl. iskolapszichológushoz), vagy felkereshetsz olyan támogató szolgálatokat, amelyek kimondottan tizenéveseknek nyújtanak támaszt. 

Üdvözlettel:

Herceg Attila