Sziasztok, azzal kapcsolatban érdekl?dnék, mit javasoltok azon családoknak, akik "más" gyermeket, gyermekeket nevelnek? A "más" alatt azt értem, hogy sérült, kisebb, gyengébb, az átlagtól bármiben eltér?. Nehéz úgy mozogni a nagyvilágban, hogy az én gyermekemet megbámulják, közben én is látom, milyen az "átlagos/átlag feletti" gyermek. Imádom ?t, de féltem is, aggódom érte.
A SZÍVEM ROMOKBAN :(
A gyermekemért való aggódás felemészt, mindenhonnan veszélyt látok. A gyermekemnek nem mutatom, de tudom, hogy a gyerekek remekül olvasnak a rezgéseinkb?l.
Mit tegyenek azok a szül?k, akiknek MÁS a gyermekük? Hogyan kell "jól" feldolgozni a betegséget, a betegség esetleges hírét? Hogyan neveljem jól a gyermekemet, hogy ne fájjon majd neki, ha felfogja, miért bámulják meg? (a végtelen szereteten túl)... Sajnos a családban sem tudok senkihez fordulni, a férjem hárít, szerinte az aggodalmammal elrontok mindent, tönkreteszem a gyereket, lássam egészségesnek és akkor az lesz. Teszem, tenném, akarom ... de féltem is...
Baj az is, ha nem teszek semmit, baj, ha túl sokat teszek... Tanácstalan vagyok, szorongok, aludni sem tudok, becsukom a szemem és elönt a félelem ... a mellkasomon állandó a nyomás ...
Megköszönök minden tippet, trükköt, technikát, amivel az anyai félelmek lecsendesíthet?k.
Üdvözlettel,
Zsuzsa
Kedves Édesanya!
Köszönöm, hogy ezzel a rendkívül fontos témával megkeresett. Minden bizonnyal az élet egyik legnagyobb kihívása egy sérült gyermek elfogadása, felnevelése olyan módon, ami számára a lehet? legteljesebb kibontakozást biztosítja. Hiszen a világ mintha az „átlagra” lenne berendezve: átlag méret? ülések a buszon, átlagos ruhaszámozások az üzletekben, átlagos gyerekekre felkészült tanítók az iskolában… ugyanakkor tudjuk, látjuk, érezzük – mégis, újra és újra tudatosítanunk kell, ha boldogan akarunk élni –, hogy az átlag valójában nem létezik! Egy személyben, önmaga senki sem átlagos, ez egy illúzió, amelynek mégis rabjai vagyunk.
Mire van hát szükség? El?ször is sok-sok er?forrásra Önnek, azaz annak, akik valamilyen szempontból sérült gyermeket nevelnek (ha már többük nevében is szólt). Folytonos megújulásra, tölt?désre pl. örömmel végzett alkotó tevékenységb?l, emberi kapcsolatokból, hiszen csak így tudják azt továbbadni a gyermeknek, akinek sokszorosan szüksége van rá. Megbízható, ?szinte, bens?séges kapcsolatok azért is nélkülözhetetlenek, hogy a terheket is meg lehessen osztani. Jó esetben ez csapatmunka – érdemes hát megkeresni hozzá a megfelel? társakat! (Akár hasonló helyzet? családokat, közösségeket, ezzel foglalkozó szervezeteket. A férjével pedig jól kiegészíthetik egymást, érdemes lenne ezen akár pár-, vagy családterápia keretében dolgozni!). Ne tekintse magányos küzdelemnek a sorsát: nemrég például itt is felbukkant egy másik levélíró, igen hasonló élményekkel küzdve. Illetve, a másik oldalról: ne feledkezzen meg arról sem, hogy Önnek nem csak ebb?l áll az élete! Fontos, hogy legyenek más szerepei, független élettere is.
Aztán kell még átkeretezés, kreativitás, fantázia, optimizmus. Hiszen egy „más” gyermekkel, családtaggal minden „másképp” alakul, még a legegyszer?bb napi történések is. Amiket többféleképpen lehet megélni, értelmezni, feldolgozni. Egyszer?en fogalmazva: a rossz, vagy a jó oldalukat nézve. Ezért érdemes arra törekedni, hogy minél többször, minél inkább a dolgok pozitív olvasata szülessen, maradjon meg.
Ez a sors nemcsak nagy szül?i feladat, de emberi példamutatásra is hatalmas lehet?ség: csodálatos példa lehet mások számára szeretetb?l, felel?sségvállalásból, az élet valódi értékeinek felismerésér?l. Az élettel való elégedettség szorosabb összefüggésben van az emberi kapcsolatokban megélt harmóniával, mint bármilyen sikerrel vagy teljesítménnyel – a boldogságkutatók ezt derítették ki sok ezer ember megkérdezésével, akiket életük végéhez közeledve interjúvoltak. Továbbá: az ember boldogságszintjét egyetlen dolog képes igazán hatékonyan emelni és fenntartani: a másoknak való aktív segítségnyújtás. Ebb?l a perspektívából a „sérült” gyermek körüli emberek szerencsés helyzetben vannak: nagy szeretetet élhetnek meg, és sok alkalmuk van segíteni. ...nem utolsósorban a tudatlanságukban ítélkez? többi embernek abban, hogy ?k is árnyaltabban láthassák a világot. Hiszen ha látnak egy boldog, kiegyensúlyozott édesanyát, gyermekével kölcsönös szeretetben, akkor ez a min?ség lesz a f? üzenet, nem az, hogy ki miben "más".
Üdvözlettel
Simon Sarolta
