Mit tehetnék, hogy ne távolodjon el a fiam?

15 éves fiam a középs? gyermek. Több mint egy éve udvarol, mindig problémamentes volt a kapcsolatunk, érzékeny, mély érzés?, bár kissé magábaforduló. A barátn?je anyukája tavaly ?sz óta nem engedi hozzánk el a kislányt, ezért a fiam jár hozzájuk folyamatosan. Egyre több konfliktust szül közöttünk a helyzet, nagyon nehezen viselem, hogy a gyerekem soha nincs otthon, lassan minden kapcsolatát elveszíti a családjával. Úgy érzem, elvesztem ?t. De ha nem engedem el, azzal mindkét gyereknek fájdalmat okozok. Próbáltam a másik anyukával beszélni, de ?t ez nem érdekli, hajthatatlan. Nem szerteném tönkretenni a kapcsolatom a fiammal, és a gyerekek kapcsolatát sem. Mit tehetnék?

Kedves Pötyi!

Nagyon fontos értékeket fogalmaz meg a kérdésében: fia érdekeit, kapcsolatát, önállóságát támogatja, amelyet az Ön igényeit háttérbe szorítva is megvalósít. Ez egy olyan fontos hozzáállás, olyan er?s köt?dés, amely megtarthatja a kapcsolatot fiával a kés?bbiekben. Ez az id?szak azonban másról szól. Ha fizikailag nem más lakásban lenne, akkor is a szül?kt?l, családtól való eltávolodásról szólna. Sok konfliktussal, az érdekek ütközésével jár, ahogy kialakul a serdül? saját identitása, saját kapcsolatai, élete, melynek következménye és feltétele is, hogy az eredend? családja háttérbe szorul. Persze ez egy folyamat, és szerencsére utána újraközeledés várható, de az inkább kés?bb. Jelenleg a család érdekei és a fia erdekei közt tudnak lavírozni. F?leg az alkuk, közös megegyezések m?ködnek, mert - ahogy Ön is kifejezte, és jól megérezte -, ha nem engedi el, csak az ellenérzése, lázadása er?södhet. Találjanak ki olyan programot, amely nem az otthonukban van, és a fia barátn?jét is elengedik, vagy beszélgessenek arról, mi az a tevékenység, amit heti szinten be lehet vezetni, és a fiának is érték. Amiért otthon maradna, együtt töltené az id?t Önnel, Önökkel. Ennek a formája, gyakorisága az Önök családi rendszerén, a fia preferenciáin múlik, így nem is találgatnék. Hiszen majdnem mindegy, hogy mi a tevékenység, mert maga az együtt töltött id? és a kapcsolódás a fontos. ILyenkor a “gyere, beszélgessünk, hogy vagy” jelleg? együttlétek a legkevésbé vonzóak, míg egy kártyázás, filmnézés, vagy biciklizés, x-boxozás közben kötetlenül tud mesélni, kérdezni. Keressék meg egymás igényét, és közelítsék. Akár a fia barátn?jének édesanyját is bevonva. Talán ha ismeri a helyet, családot, ahova a lányát hívják, könnyebben elengedi.

Ha nyitottak rá, egyéb fórumon is találhatnak beszélgetési felületet fiával: messenger, videobeszélgetés, levél, amelyek fenntartják a kapcsolódást akkor is, amikor a személyes találkozás nem, vagy gátoltan valósul meg.

Üdvözlettel

Standovár Sára