Most se tudom elhinni, hogy ilyen kapcsolatban éltem ennyi ideig

Mennyire igaz, hogy egy nárcisztikus ember változhat? Keresztülmentem egy ilyen kapcsolaton - míg benne voltam, nem tudtam, mi történik, 6 év alatt rengeteg "visszaszippantás" történt. A végleges szakításra tavaly decemberben került sor - én léptem úgy, hogy felfedtem mindent. Itt hibáztam, a kés?bbiekben rájöttem. Sajnos nálam a felfedés (megcsalás, az agresszivitás minden formája, folyamatos hazugságok, manipulációk els? perct?l stb.) a becsületem és tisztességem megvédése volt. Ebben az évben jött a további kínzás, míg újra beadtam novemberben a derekam. Meg is kaptam a végdöfést. Nem értettem, hogy lehet ilyen könnyen kimondani: szeretlek, és a másik percben újra mással, és még a családja szerint is én vagyok a hibás, hogy utánajártam. Szóval... kezdtem utánaolvasni, gondoltam, fogok választ találni a történtekre. És persze arra, hogy én miért vagyok a PTSD állapotban még. Csak néztem ki a fejemb?l, mikor rájöttem a sok azonosságra és még most se tudom elhinni, hogy ilyen kapcsolatban éltem ennyi ideig. Most se tudom elhinni, hogy ? ilyen!!! Az új párja (aki régi, volt már) még férjezett és gazdag, de senkit se zavar a családjaban, az erkölcsi értékek nem fontosak.
Kérdésem, biztos az, hogy ez a n? is keresztülmegy azokon a fázisokon, pont mint én? És persze az el?z? n?k is (utólag rájöttem, volt vagy 14)? Az illet? 48 éves, egyszer? szakmunkás. Ügyes, sármos, lakás, autó. Minden van. Utólag sok mindent bánok, f?leg azt, hogy nem kellett volna felfedjem, hagynom kellett volna úgy, ahogy volt, és szépen elmenni, mivel büntetett el?élet? is volt késelésért és az idegen is feküdt, mindez ezel?tt 20 és 14 évvel. Ezeket az idén tudtam meg, a szakítás után. Szeretnék már túllenni rajta, de nem találom a kiutat, és érzem, az önértékelésem az most padlón van. Nekem ilyen gondom nem volt, vagy legalábbis azt hittem, nincs...

Kedves Csaken!

Leveléb?l annyi derül ki számomra az Önök kapcsolatáról, hogy a párja megcsalta, illetve agresszív is volt. Próbált t?le elszakadni, de nem sikerült, így újabb esélyt adva a kapcsolatnak, át kellett élnie azokat a dolgokat, amit?l szenvedett. A végs? szakítás után  pedig olyan dolgok derültek ki a volt párjáról, ami még félelmetesebbé tette ?t: késelés, pszichiátriai ellátásban történt korábbi részvétel.

Bár a kérdése a többi barátn?re vonatkozik, levele végén mégis mintha azt sugallná, hogy szeretné ?t elfelejteni, de valami miatt nem sikerül. Az nem teljesen egyértelm?, hogy inkább vágyódik rá, vagy inkább az elszenvedett fájdalmak okoznak nehézséget. Az biztos, hogy id?nek kell eltelnie, amíg a kapcsolat felbomlása után újra magára talál, tartalmasan el tudja tölteni a szabadidejét, feleleveníti a kapcsolatot a barátn?kkel, stb. Amíg elmúlik az els? Karácsony, Szilveszter egymás nélkül, az évforduló id?pontja is elszáll.

Másrészt érdemes lehet átgondolni, hogy mit is adott Önnek ez a kapcsolat, mit is olyan nehéz elengedni bel?le. Sokszor tapasztalom, ha a tépel?dés, rágódás helyett ezek a valódi válaszok megszületnek, könnyebb a helyére tenni a dolgokat. Azt írta, hogy másképp ismerte magát a kapcsolat el?tt. Mi változott? Mi okozott meglepetést? Ön ezt mivel magyarázza? Esetleg mire érdemes figyelni egy következ? kapcsolatnál?

Emellett érdemes lehet olyan tevékenységeket keresni, amik ezel?tt a párkapcsolat el?tt is feltöltötték, amik elterelik a figyelmét, amik sikert, önbizalmat hoznak, és esetleg a kés?bbiekben lehet?séget egy másik kapcsolatra.

Üdvözlettel,

Kovács Réka