Mozaik-családi problémák

Mozaikcsaládban élünk. Páromnak az el?z? kapcsolatából van egy 10 éves kislánya, és van egy 2 éves közös kisfiunk, aki épp dackorszakban, ellenkezik, hisztizik és verekszik is. Természetesen rászólunk, leguggolok hozzá, felrehívom és elmondom neki, hogy ez így nem helyes. Párom szerint túl engedékeny vagyok. ? és a lánya abból is ügyet csinál, ha a kisfiú nem akarja, hogy megöleljék vagy megpuszilják. Ilyenkor azzal büntetik, hogy elfordulnak t?le és távolságtartóan viselkednek. Ha a gyermekem pár perc múlva odamegy pl. az apukájához, azt látom, hogy az apja rideg vele és dorgálja, hogy a testvérével miért viselkedett így. Plusz párszor már elhangzott az apuka szájából, hogy “most hagyjad, mert bolond” vagy “mostanában elég bunkó ez a gyerek”. Mindezt a 10 éves lányának mondja a 2 éves fiáról. Mikor megkérdezem, miért tesz ilyet, az a válasz, hogy sajnos a 10 éves kislányt nagyon megviseli, hogy az öccse nem akarja megölelni. Rosszul gondolom, hogy egy ennyi id?s gyereknek ezt már meg kellene értenie, ha a szül? jól kommunikálja felé?

Kedves Anyuka!

Ahogy írta, hogy mozaik családról van szó, a konfliktusok mindig egy kicsit kuszábbak. Kisfia reakciója a leírtak ismeretében életkorilag megfelel?nek t?nik, megf?szerezve azzal, hogy nem szereti a testi kontaktus - ami szintén teljesen elfogadható, ilyen korú fiúknál sokszor jelen lev? jellegzetesség. Ha nem az lenne, akkor sem a megalázás és elutasítás a megfelel? reakció, f?leg, ha a cél az lenne, hogy utána megölelje féltestvérét vagy édesapját. Nehéz ez az id?szak alapjáraton is, mert valójában jó, hogy dacol, hiszen az öntudata fejl?dik, de közben ésszel ilyenkor nem lehet rá hatni, lehet elutasítani a viselkedését, hogy ne rögzüljön, miközben mégis engedélyezve van a dühe. Picit finomabban érdemes megfogalmazni, és nem általánosítani az egész gyerekre, hanem csak a viselkedésére: "tudod, ilyenkor nem lehet rá hatni, csak várjuk ki a végét, olyan bolondosan reagál ilyenkor, így tudja kifejezni, hogy mérges, stb." Amikor sikerül kikeverednie ebb?l, akkor lehet neki visszajelezni, de sokkal fontosabb, hogy olyankor el legyen fogadva, hiszen így tanulja meg, hogy dühe elfogadható, szeretve van, és akkor mer majd ölelkezni vagy ölelést elfogadni idegesen, vagy frusztrált helyzetben is.

A másik, ami felmerült bennem, hogy nemcsak a nagylánynak, hanem valószín?leg férjének is nehéz lehet, hogy elutasítja olyankor a kisfia, és ezért a nagylány felé zár, vele kerül koalícióba. Érdemes lenne vele beszélgetni err?l, hogy hogyan éli meg, mikor ez történik, és hogyan tudna Ön mellette lenni, hogy ne a kislányára támaszkodjon. A gyerekek amúgy elég ügyesen tudnak alkalmazkodni helyzetekhez, és biztosan azt is megérti 10 évesen, hogy most épp nem akar ölelkezni, ez a "most éppen"-re vonatkozik csak. Attól még neki is szabad kifejezni az aktuális érzését, hogy ez rosszul esik neki, úgy éli meg, hogy ilyenkor nem szereti a kisfiú. De a kifejezés után lehet kicsit beszélni róla, hogy vajon tényleg ezt jelenti-e? Keressenek más módokat, amivel tudnak ilyenkor kapcsolódni: pacsi, kacsintás, vagy akármi más, egy titkos szó, amivel er?södik a köt?dés köztük. 

Üdvözlettel

Standovár Sára