A múltamról nem mondtam igazat

23 éves leszek. Megtaláltam az igazit, vele akarom leélni az életem. Viszont a múltamról nem mondtam neki igazat, amikor a kapcsolat elején kérdez?sködött. Azt mondtam, 7 fiúval voltam. De sajnos ez 17... Rajta kívül. Bár ebb?l csak 4 volt kaland. A többi kapcsolat, amiben általában kihasználták a naivságomat. Szeretetre vágytam, mivel itthon nem kaptam meg. Ezért lett ilyen sok a szám. De iszonyúan szégyellem. Már-már rossz útra is tértem a sok csalódás miatt. Ebb?l lettek a kalandok. Iszonyúan bánom. Gy?lölöm a múltam. Bár nem aszerint élek, a párom sokszor panaszkodott az ilyen exeire. Akinek sok partnere volt, ett?l több és mind kaland majdnem, és azokat otthagyta. Félek, engem is elhagyna. Mit tegyek?

Kedves Evelin!

Ön abban a félelemben válaszolt a párja kérdésére, hogy otthagyná Önt, vagy el sem kezd?dne a kapcsolat, ha ?szinte lenne. Azt gondolom, hogy egy ilyen nyomás elég indok tud lenni ahhoz, hogy nem vágyott ?szintének lenni. Ezzel együtt óriási teher, ha azt érezzük, hogy olyan információt tartunk vissza, ami a másikat befolyásolhatná abban, hogy szeretne-e velünk kapcsolatban maradni. Így az Ön döntése, hogy elmondja-e az igazat, ennek a mérlegelésnek lesz az eredménye. Ebben nincs objektíven jó válasz, hiszen mindkét esetben más-más terhet kell cipelni: ha elmondom, a párom rosszallását, ha nem mondom, akkor a b?ntudatot. Mindemellett az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon mennyire valós a fent leírt félelem? Önök már nem a kapcsolat elején járnak, a fiú rengeteg más dolgot tud Önr?l, és nem csupán egy szám az, ami meghatározhatja az Önök további sorsát. Vajon amit?l fél, az valós félelem?

Ha ezt a kérdést sikerül tisztázni, akkor a következ? kérdés az, hogy mit vár attól, ha elmondaná az igazat? A fiú ?szintébben tud dönteni a kapcsolatról? Vagy esetleg a terhét szeretné lerakni, feloldozást remélve? Illetve, ha nem mondja el, milyen teherrel fog élni? Ez mindenkinek más, de vannak olyanok, akik akár egy magcsalás kapcsán is azt hangsúlyozzák, ha már így döntöttünk, legyünk elég er?sek, és tartsuk meg a történteket magunkban, hiszen a tetteink terhét magunknak kell viselni. Arra érdemes számítani, hogy a döntési id?szak környékén a rossz érzések er?södnek, de akárhogy is dönt, az elhatározás tud hozni némi megnyugvást.

Üdvözlettel,

Kovács Réka