"Munkahelyi ragadozó"

Mit tegyünk, ha diagnosztizálunk a munkahelyünkön egy karakterzavaros, szociopata, rejtett agresszív (esetenként ragadozó agresszív) manipulatív személyt? ? valószín?leg nem fogja elismerni magáról ezt, és mivel veszélyben érzi magát, így azonnal elkezd falat emelni illetve távol tartani magát attól, akir?l sejti, hogy veszélyben lehet az álarca. Mivel rejtett módon man?verezik, csak akkor látható valódi énje, ha túl közel enged magához valakit. De az sem sejthet semmit, még akkor sem, ha alapfokú pszichológiai ismeretekkel bír. A munkájában nagyon nehéz kivetni valót találni, alapos, precíz, néha kihasználja munkatársait. Az egy dolog, ha már valakit átvert és megtapasztalta a "sötét oldalt", de hogyan figyelmeztessünk másokat? Hiszen mindenki a maga kárából tanul a legjobban. Ezen felül a jó manipulátor tökéletesen rejtekezik a felületes szem el?tt. F?leg a lelkiismeretes, mindenkin segíteni akaró, lelki problémákat megoldani szeret? "lelkiz?s" típusú embereket használhatja ki. Tehát kérdésem: egyszer?en csak tartsuk távol magunkat az ilyen karakterzavaros emberekt?l, vagy figyelmeztessünk másokat is a lehetséges veszélyekre, szimptómákra?

Kedves Kirk!

Miel?tt levelére választ adnék, szeretném megkérdezni, miként érti azt, hogy „diagnosztizálták” az egyik munkatársukat? A kérdés azért merült fel bennem, mert ha Önök pszichológus szakemberek, akkor minden bizonnyal nem csupán a diagnosztizálás folyamatát, hanem a további lehet?ségeket is ismerik. Amennyiben Önök ebben inkompetensek, érdemes kerülni a „diagnosztizálás” kifejezését, ugyanis a gyakorlatban a mentális betegségek felismerése és azonosítása szigorú el?írások mentén megy végbe.

A pszichológusok és pszichiáterek munkáját segíteni hivatott kézikönyv, a DSM (amelyb?l jelenleg a negyedik, javított kiadás van érvényben) nem tartalmaz olyan kifejezéseket, mint „karakterzavaros”, vagy „pszichopata”. Ez utóbbi a szaknyelvben antiszociális személyiséget takar, amely az ún. teátrális megjelenési formák közé sorolható. Noha az Ön leírásában szerepel olyan viselkedés, amely megfeleltethet? az antiszociális személyiség viselkedésének egyes kategorikus elemeivel, ez önmagában kevés ahhoz, hogy bárkit is stigmatizáljon. Tény, hogy az antiszociális személyiséggel bíró egyének rendkívül ügyesen használnak ki és vernek át másokat, ugyanakkor az okozott kár szempontjából sem önmagukat, sem áldozatukat nem „kímélik”, így nem riadnak vissza attól, hogy önmaguknak ártsanak.

Jól gondolja, hogy az ilyen zavarral küzd? embereket nem, vagy csak meglehet?sen ritkán lehet szembesíteni saját „karakterükkel”, ugyanis egyfel?l morális felel?sségérzetük szinte ki van iktatva,  másrészt egyáltalán nem motiváltak a változásra. Jellemzi ?ket az is, hogy huzamosabb ideig képtelenek egy munkahelyen maradni, gyakran vándorolnak.

Visszatérve korábbi gondolatomra: amennyiben Önök szakemberek, úgy gondolom, hogy a személyiségzavar felismerése és diagnosztizálása önmagában indok lehet arra, hogy az érintett kolléga munkaviszonyát megszüntessék. Azt nem javaslom, hogy a munkatársukat megpróbálják jobb belátásra bírni, ugyanis az antiszociális személyiség? egyének klinikai kezelésre adott reakciója gyenge. Bölcsebben teszik, ha figyelmeztetik egymást, és lehet?ség szerint elkerülik azt, hogy közel engedjék magukhoz.

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.