Muszáj megfogadni a tanácsokat?

Kisfiam 4 hónapos, els? gyermekem, a szül?kt?l/nagyszül?kt?l sok tanácsot kaptam. Viszont minden esetben meg kell fogadni a tanácsaikat, akkor is, ha egyes babaoldalakon épp az ellenkez?jét olvasom? (Amit szintén szakért?k írtak!)

Kedves Andrea!

A kisgyerekes szül?k nagyon gyakori dilemmáját hozta. Természetes, hogy els? gyermekkel a szül?k tele vannak bizonytalansággal, kételyekkel, kérdésekkel. Ha pedig jó a viszony a szül?kkel, ki mást is kérdezne az ember lánya. Be lehet még vonni barátn?ket, véd?n?t, háziorvost, szakért?ket, stb. Ezzel együtt biztosan Ön is tapasztalta, hogy minél több helyr?l próbál meg információt gy?jteni, annál több, sokszor egymásnak ellentmondó információt kap. Ember legyen a talpán, aki eligazodik, és aki ennyi információtól magabiztosabb lesz.

Tapasztalatom szerint két szempont segít. Az egyik: ha magam nem vagyok biztos a dolgomban, akkor egy bizalmas személy tanácsát kérdezem meg. Utána nem javasolt biztos, ami biztos alapon tovább kérdez?sködni, mert a bizonytalanság onnantól garantált. A másik, hogy a gyerek jelzései fogják valójában megadni a kérdésre a választ. Négy hónap alatt számos helyzetben láthatta már fia reakcióit, egyre jobban ismerik egymást, így egyre jobban támaszkodhat az ? jelzéseire.

Nincsenek egységesen jó nevelési elvek, amik minden gyereknél beválnak, nincs egy mindenkire igaz út, amit, ha a szül? betart, akkor minden rendben lesz. Hiszen a szül? lesz az, aki ezeket az elveket közvetíti, és ha Önnek egy tanács nem t?nik jónak, hiába viszi is véghez, nem fog szívb?l jönni.

Nem könny? ebben a sérülékeny id?szakban esetleg visszautasítani “jótanácsokat”, különösen, ha a “jótanács” adója el is várja, hogy Ön úgy is cselekedjen, ahogy azt ? javasolta. Hallgasson a szívére, és figyelje a fiát! Mindenre választ fog kapni!

Üdvözlettel,

Kovács Réka