A nagymama a csillagok közé költözött

Férjemmel külön élünk, válóper van folyamatban. Van egy 2,5 éves és egy 9 hónapos gyerekünk. A kislány úgy jött haza az édesapjától, hogy az apja azt mondta neki, hogy a nagymamája (a még férj édesanyja) felment a csillagok közé. Beteg volt, a kislány kijelentésével tudtuk meg, hogy meghalt az anyósom. Szeretné elvinni mindkét gyereket a temetésre. Mit tegyek, engedjem el? Félek, hogy a 2,5 éves kislánynál törést fog el?idézni, hogy most koporsóban látja majd a nagymamáját, az apja pedig azt mondta neki, hogy a csillagok közt van.

Kedves Asszonyom!

El?ször is részvétem a veszteségért! A feln?tteknek, és a gyerekeknek is nehéz, mikor elveszítenek valakit. A kisgyerekek mégis néha természetesebben veszik az élet-halál kérdéseket, mint mi. 2,5 évesen valószín?leg még nem sokat ért meg ebb?l, és kérdések vannak a fejében, melyek rendezése fontos. Erre maga a temetés is alkalmas lehet: ez egy rituálé, mely véglegessé teszi azt, hogy a nagymamája már nincs köztünk. Egy közös, családi élmény, melyben megélheti, hogy gyászolni nem kell egyedül, hogy a feln?tteknek is fáj, és hogy ez egy nyílt dolog, amir?l lehet beszélni. A temetésen való részvétel, ha megfelel?en van jelen a gyermek életében, akkor segíti a lezárást, az elbúcsúzást. Ehhez az lenne szükséges, hogy külön figyelmet kapjon kislánya: elmagyarázza neki az apukája, vagy aki kíséri az eseményen, hogy éppen mi történik, vagy hogy ki-miért sír, vagy miért is van közös ebédelés utána, ki az, aki a szertartáson beszél: szóval bármi, ami ott történik, és kérdés a gyermek számára, arra választ kapjon. Az, hogy a teste a koporsóban van, és a lelke a csillagok közt, azt a saját hitük szerint tudják képviselni, amit a gyerekek könnyen elfogadnak, ha érzik, a szüleik is hisznek benne. Valószín?leg újra és újra feltesz kérdéseket, amelyek mutatják, hogy még foglalkoztatja a kérdés, még hiányzik a nagymamája. Ett?l nem kell megijedni, hanem a gyermek igényeit követve lehet újra és újra beszélgetni, emlékezni. Így fog szép lassan rendez?dni a fejében és a lelkében, hogy mi is történt.

Üdvözlettel

Standovár Sára