19 éves vagyok, és van egy legjobb barátnőm akivel nagyon sok időt töltök. Most ő elment 3 hétre egy terápiára és valószínűleg maradni fog még tovább. (Hétvégente
jöhet majd haza, hogyha úgy dönt, hogy marad.) Én teljesen kivagyok, nagyon hiányzik, és nem tudom, hogy képes leszek e kibírni több időt még. Nagyon egyedül érzem magam, olyan, mintha ez az egész egy rémálom lenne, mintha teljesen elveszíteném őt. Szerencsére mindennap tudunk telefonálni, de így sem könnyebb. Az lenne a kérdésem, hogy egyáltalán miért ilyen nehéz ez nekem, illetve hogy mitől lenne könnyebb, mitől  tudnám jobban elviselni ezt a helyzetet?

Kedves Kérdező!

Egy barátság, mikor ennyire szoros, akkor nagyon nehéz az elválás is. Ez természetes. Ám egy ponton túl válhat túlzóvá, szinte függőséggé. Ebben a helyzetben, mikor ennyi ideig nélküle kell lenned, megfigyelheted, hogy miről is szól neked a barátságotok, miért is kötődsz ennyire hozzá. Az, hogy hiányzik, mert nem tudod vele megosztani a hétköznapi élményeidet, érzéseidet, természetes. Ha ez annyira blokkol, hogy nem tudod megélni és élvezni a hétköznapokat, akkor már valami másról is szól a kapcsolatotok, valami hiányt pótol. Mintha nem tudnál egyénileg, saját magaddal kiteljesedni, megélni az örömöt, az egyensúlyt. Ilyen esetben érdemes elgondolkozni, hogy milyen űrt, milyen rossz érzést, élményt akarsz elfedni, kipótolni a barátságotokkal. Mi az, amire vágysz, mi az, amitől tartasz? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozva a személyiséged is formálódik, egyedül oldod meg a konfliktusaidat, belső dilemmáidat, és teljes egészként tudsz kapcsolódni egy másik emberhez, a barátnődhöz. Akkor lesz könnyebb egyedül lenni, ha képes vagy önmagaddal “barátságban lenni”. Ezzel nem annyira lehet folyamatosan foglalkozni, így jó, ha találsz magadnak motivációt a mindennapokra, élményeket, tennivalókat, hobbikat, amik egyébként mind-mind segítenek abban is, hogy jobban megértsd magad, a vágyaidat, és hogy mi tenne boldoggá.

Üdvözlettel

Standovár Sára