Nagyon félek, hogy elveszítem ?t

Már 19 éve együtt vagyunk a feleségemmel, és van egy 8 és egy 6 éves gyermek?nk. Eddig nagyon jól megvoltunk, de 2 héttel ezel?tt mondta nekem, hogy neki már évek óta elmúltak az érzései irántam. És mondta, hogy ha nem jön vissza, akkor nem maradunk együtt. Ett?l én nagyon megijedtem, és azóta nagyon szerelmes lettem belé, plusz depressziós is, mindennap sírtam, mert ? nem viszonozta ezt, csak minimálisan. Nagyon fčlek, hogy elveszítem ?t, kérem,
segítsen, miket tegyek. Nagyon kétségbeesett vagyok, bŕrmit megteszek a világon. Nekem ? a legfontosabb...

Kedves Attila!

Örülök, hogy túlvan az els? sokkhatáson, ami ezzel a váratlan és igen er?s bejelentéssel érte, és segítségért folyamodott. Ez egy fontos lépés abban a munkában, amellyel a válságba jutott házasságukat megmenthetik! A krízis, ami most próbára teszi mindannyiuk megküzd? képességét, valóban veszélyeztetheti a család egységét - de ha máshogy gondolnak rá, ugyanakkor egy jelzés is arra, hogy valami nem jól m?ködik, változtatni kell. Azaz: esély egy új egyensúly létrehozására.

A párkapcsolat, házasság olyen, mint egy önálló "él?lény": megszületik, majd elkezd fejl?dni, élete során különféle állomásokat járva végig. Nem tekinthetünk rá valamiként, ami egyszer létrejött, és most már mindig ugyanolyan is marad! Tenni kell érte, odafigyelni rá, gondozni.

Rengeteg kérdés merült fel bennem a sorait olvasva, hadd osszak meg itt egy párat, hátha el?reviszi Önt a megoldáson való gondolkodásban: mi történhetett a feleségével? Mi zajlik vajon benne? Észrevett-e rajta bármi változást az elmúlt id?szakban? Történt-e valami jelent?s esemény a családban, a gyerekekkel - vagy egyenesen kettejük között? Legf?bb ideje, hogy elkezdjenek igazán nyíltan beszélgetni egymással. Ha lehet?séget ad a párjának arra, hogy minél ?szintébben megoszthassa Önnel, ami benne zajlik, közelebb juthat a megértéséhez. Talán túl régen volt ilyen... egy ilyen kijelentés nem jön a semmib?l - Ön talán nem vette észre a halványabb jeleket.

A "szerelem", ami Önben újra fellángolt, nagyon vegyes érzésnek t?nik, talán inkább az értékes kapcsolat elvesztését?l való félelem, vagy a párja maradásának meger?sítésére szolgáló próbálkozás jele. Ugyanígy: az sem pontos megfogalmazás, hogy "elmúltak az érzései": hiszen az érzések valójában folyamatosan alakulnak, változnak. Egyrészt egy fontos, elkötelezett kapcsolatot nem csak az érzelmek tartanak össze, másrészt attól sem kell megijedni, ha már nem "ugyanúgy" szeretjük a másikat. Olyan sokféleképpen lehet "jól" szeretni! Szóval: mi lehet e kétségbeesett kijelentés mögött?

Jó lenne, ha tudnának id?t szentelni egymásra, a párkapcsolatukra - a gyermekek születésével a családban sokszor ez az alappillér lesz méltatlanul elhanyagolva a szül?ség miatt. Egy-egy hosszú hétvége, esti program ekkora gyerekeknél pusztán az életkorukat tekintve már igazán megoldható kell, hogy legyen. A jól sikerült közös id?töltés pedig visszahozhatja a vágyott intimitást, ami lehet?séget teremt a bens?séges beszélgetésekhez.

Ha pedig ezúton nem sikerül megnyugtató módon rendezni a kapcsolatukat, bátran forduljanak párterapeutához! A szakember mint hozzáért? küls? szemlél? nagyon sokat segíthet már pár alkalom során is a helyzet javításában.

Drukkolok Önöknek!

Simon Sarolta