Nagyon szeret, de a testemmel nincs megelégedve

Szeretném elmesélni a történetem. Én és a párom között 16 év van. Ett?l függetlenül jól megértjük egymást, nincsenek viták, közös az érdekl?dési kör, tehát jól megvagyunk. A gond viszont ott kezd?dött, amikor észrevettem, hogy a párom kevesebb id?t fordít a szexuális kapcsolatunkra. Ezt nem is hagytam szó nélkül, szerettem volna megtudni az okát. Kiderült, hogy nem érez olyan nemi vonzalmat irántam, nem látja bennem a n?t, viszont ezzel ellentétben nagyon szeret, és én lennék a tökéletes n? neki, viszont a testemmel nincs megelégedve. Természetesen, mint minden n?t,nagyon szíven ütött, és azonnal magamban kezdtem a hibát keresni. A párom fejében van egy elképzelés (amivel egyáltalán nem értek egyet), miszerint a "jó n?k" nem lehetnek okosak, nekik nincs agyuk, az okos n?k pedig nem nézhetnek ki jól, nem lehetnek "dögösek". Mivel ? okosnak tart engem, ebb?l azt a következtetést vontam le, hogy én soha nem lehetek neki "tökéletes". Ami a helyzetet még jobban nehezíti, hogy megtudtam, egyik közös ismer?sünknek azt mondta, hogy "neki ideje sincs esetleg más n?kkel ismerkedni." Nagyon-nagyon rosszul érzem magam és ?rl?dök, mert érzem, hogy szeret és ki is mutatja, viszont a másik felem azt mondja, aki szeret, olyannak szeret, amilyen vagyok, ha pedig nem tetszik neki valami, a tudtomra kéne adni, hogy esetleg tudjak változtatni, ha lehetséges. Nem tudom, mitév? legyek, nagyon szeretem, viszont tisztában vagyok vele, hogy ha változtatnék a küls?mön, sem lennék biztos benne, hogy most elég jó vagyok-e neki, és most már megfelelek-e. Most is hatással van a kapcsolatunkra, elkezdtem féltékenykedni, az önbizalmam nulla lett, amikor
esetleg intim dolgok történnek, akkor sem vagyok biztos, hogy önszántából szeretné, lehet, csak engem nem akar megbántani, agy esetleg másra gondol. Nem tudom elképzelni, hogy le tudnék élni vele egy életet abban a tudatban, hogy nem azért van velem, mert ÉN kellek neki, hanem mert épp nem volt "jobb n?", és csak BEÉRI velem, de sosem rám vágyott igazán.
?szintén, fogalmam sincs, mitév? legyek, harcolok a n?iességemmel, megalázkodással, megfeleléskényszerrel és a szerelemmel. Nagyon örülnék, ha esetleg valami tanácsot kaphatnék ezzel kapcsolatban...

Kedves Jennifer!

Leveléb?l nem derül ki, hogy melyikük az id?sebb. Az biztos, hogy 16 év elég nagy különbséget jelenthet a szexuális igények terén. Egy középkorú férfi megijedhet, hogy már kifelé megy a vonzó férfikorból, és már nem vár rá sok újdonság, emiatt vágyik a szép és fiatal n?kre. Ijeszt? lehet a saját szexuális étvágyának csökkenése is, emiatt is fontos, hogy mentségeket találjon a maga számára. Azt gondolhatja, hogy egy kiemelked?en vonzó n? mellett jobban m?ködne a férfiassága. Az okos n?knek is dolguk, hogy igyekezzenek nem elhanyagolni magukat, sportolni, jól, n?iesen öltözködni, figyelni a hajukra stb. Persze lehet, hogy párja nézetei nem új kelet?ek, hanem korábban is így gondolkodott a férfi-n?i kapcsolatról. Ebben az esetben Ön - talán már a kapcsolatuk kezdetén is - tudta, hogy „okos lehet, de szép nem”, de valamiért mégis elfogadta.

Az biztosan nem árt, ha el kezd saját magával foglalkozni, mert n?het az önbizalma és a vonzereje. Érdemes lenne megújítani szexuális szokásaikat, új dolgokat kipróbálni, kitörni a rutinból. Próbálhat kezdeményezni, izgalmas dolgokat bevinni intim helyzeteikbe, lehet kicsit kacérabb, bátrabb. Javaslom, hogy vegyenek igénybe párterápiás segítséget, ami segíthet kicsit áthangolni az érzéseiket. A karantén miatt ez nem könny?, de sok pszichológus dolgozik online. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata