"Nálam nem elég a lelki kapcsolat"

Egy 50-es éveim elején járó férfi vagyok. Több, mint 10 éve összehozott az élet egy 16 éves lánnyal, akivel nagyon jó barátságba kerültünk. Minden gondját-baját, családi, barátsági, szerelmi gondját megosztotta velem, kikérte a véleményem és
az esetek 90%-ában hibátlanul m?ködtek a tanácsaim, szinte minden ilyen kellemetlen helyzetéb?l pizitívan került ki. Pár év elteltével azonban azon kaptuk magunkat, hogy nem igazán tudunk egymás nélkül meglenni. Pedig mindkett?nknek volt, van párkapcsolata. A helyzet azonban bonyolódott azzal, hogy én másképp vonzódom hozzá, mint ? hozzám. ? nem tud meglenni nélkülem, mert minden gondja és konfliktusa komoly feszültséget okoz benne, és ha velem beszélget, percek alatt képes megnyugodni, míg el?tte akár napokig gyötr?dik. Tehát számára egy igazi lelki támasz vagyok. Ám sajnos nálam nem elég a lelki kapcsolat, én testire is vágyom. Megpróbáltuk már a testi kapcsolatot is, de az utolsó pillanatban mindig bestresszel, és vége a hangulatnak. Ez lassan 10 éve komoly konfliktusokat teremt köztünk. Én nem tudok testi kapcsolat nélkül olyan lenni vele, ahogyan ? szeretné, ? meg képtelen testi kapcsolatot létesíteni velem, de elszakadni sem tud. Megpróbáltuk már, hogy egy fél évig nem beszéltünk, teljes elszigetel?dés volt, de komoly lelkibetegség volt ez mindkett?nknek. Mi lehet erre a megoldás? Nekem az a feszültség, hogy nincs testi kapcsolat, neki meg az utolsó pillanatban jön a lebénulás, a stressz. Van-e erre megoldás?

Kedves Uram,

mire keres megoldást? Talán ha erre meglenne a válasz, akkor a "megoldást" is könnyebben megtalálná. Párkapcsolatot kíván létesíteni ezzel a hölggyel? Vagy el szeretné engedni? Talán pont ennek eldöntése okoz nehézséget...? A levele alapján én bármelyik változatot el tudom képzelni, de pont ezért nehéz válaszolni, mert nagyon más hozzáállást igényel mindegyik verzió.

Mindenesetre úgy t?nik, a "jóságos tanácsadó" szerep túl sz?kre szabott, és tán már az ideje is lejárt. Az apafigura, akinek Önt ez a lány választotta, nem léphet inceszt kapcsolatba a "lányával". Az ártatlan, de n?vé ér?, "nevelhet?" leány, akit Ön lát, nem kezelhet? az Ön számára n?isége, szexualitása nélkül. Patthelyzet - mondhatnánk, de én azért azt látom, hogy valamiért fenntartani igyekeznek mindketten. Valaha pont jól kiegészítették egymást, reagáltak egymás kimondott, ki sem mondott igényeire, de ennek most már vége. A továbblépés tényleg csak az lehetne, ha kipróbálhatnák, milyen egymással párkapcsolatban lenni - de a fentebb leírtak, ill. bizonyára egyéb más okok miatt is ez nem lehetséges.

A "teljes elszigetel?dést", a "komoly lelkibetegséget" - hadd legyek kicsit rosszindulatú - én öncsalásnak látom. Azért lehetett ez hasztalan, mert valójában nem is akarták elengedni egymást, illetve azt az illúziót, amit ez a kapcsolat hordoz mindkettejük számára. Van is meg nincs is, szép is meg nehéz is, lehet is vágyakozni (kinek a "lélek", kinek a "test" után pl.) de nem is kell félni (!) a beteljesülést?l (hiszen mindkettejüknek "volt, van" emellett párkapcsolata...), stb.

Azt javaslom, járjon utána, hogy a maga részér?l miért is van szüksége erre az egész felállásra. Ehhez hasznos lehet, ha lelki segít? szakember támogatását is igénybe veszi.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta