Napi rendszerességgel foglalkoztatja a halál kérdése

Lassan 7 éves fiamat napi rendszerességgel foglalkoztatja a halál kérdése. Legtöbbször sírásig hergeli magát..."Félek a haláltól!" - mondja. Ez körülbelül egy éve kezd?dött, és id?közben egy-egy hónapra csillapodott nála a téma. Természetesen mindig megpróbálom megnyugtatni, elmagyarázni neki ezt az ? szintjén. Úgy gondolom - és ezt neki ia szoktam mondani -, hogy ez az ? korában normális és ha kicsit id?sebb lesz, akkor
helyére kerül ez a dolog; ezt nagyobbik (most 9 éves) gyermekemnél legalábbis így tapasztaltam. Viszont most már kezdem aggasztónak találni, hogy nŕla ez ennyire elhúzódik és rossz látni, mikor minden este emiatt pityereg. Hozzá kell tennem, hogy szerencsére amióta ? él, nem vesztettünk el közeli családtagot, nem kellett ezt még megtapasztalnia. Ett?l függetlenül nyilván a környezetéb?l, innen-onnan elkerülhetetlenül felmerül a
halál kérdése, mint az élet része. A f? kérdésem az lenne, hogy várhatok még arra, hogy ez magától a helyére kerül, vagy ideje lenne felkeresni egy gyermekpszichológust?

Kedves Kinga!

Jól tudja, és jól emlékszik, hogy az óvodáskor vége felé a gyerekeket foglalkoztatja az elmúlás. Emögött a saját halálukkal kapcsolatos félelem húzódik meg, aminek a megfogalmazásáig nem mindenki jut el. Kisfia mélyebben éli ezt meg, er?sebb a szorongása, mint átlagosan. Nem tudom, hogy mennyire beszélgetnek olyankor, mennyire fejti ki, hogy mi az, ami aggasztja. Ha rögtön a megnyugtatás, a félelmek elhessegetése történik, akkor nem biztos, hogy komolyan tudja venni. Hiszen ez olyan kérdés, amire valójában nem tudunk pontosan válaszolni, és minden emberben, feln?ttekben is ott vana háttérben, hogy mi lesz velünk. Ha azt hallja ki a beszélgetésb?l, hogy ez egy valós kérdés, és megérti, hogy a feln?ttek ennek ellenére képesek a hétköznapokat szeretni, és az örömöket megélni, akkor talán könnyebben át tud fordulni benne. De érdemes közben nyitott szemmel lenni, hogy lehet-e olyan dolog körülötte, ami zavarja. Akár testvérével vagy kortárssal konfliktus, vagy bármi, ami komolyabban bántja. Mert el?fordulhat olyan is, hogy összekeverednek ezek a félelmek, és valójában egy sokkal kézzelfoghatóbb dolog zavarja. A leggyakrabban családtag elvesztése szokott lenni, de bármely változás, ami mélyen érintette, akár pozitív történés, ami alkalmazkodást igényelt, megterhel? lehet lelkileg, és beleláthatja a halálfélelembe, ami amúgy most éppen jobban foglalkoztatja. Ha nagyon er?s a szorongás, és hónapokon keresztül gyakran a sírásig fajul a történet, akkor lehet, hogy érdemes bevonni egy küls? szemlél?t, szakembert, hogy ne érezze nagyon sokáig nagyon rosszul magát a kisfia.

Üdvözlettel

Standovár Sára