Rábukkantam cikkeikre, végül úgy döntöttem én is feltennék pár kérdést, hátha választ és megnyugvást találok a kérdéseimre.
Els?sorban egyetemre készül? vagyok. 1 évet kihagytam az érettségi után, hogy bejussak a megfelel? szakra, ami a legf?bb vágyam. Ez ebben az évben rengeteg tanulással járt/jár. Most jön még csak a neheze a vizsgáknak. Éjjel-nappal tanulok, de stresszes vagyok, mert mégis úgy érzem, hogy semmi nem ragad meg és csak kimerülök benne. De a stressz nem engedi meg, hogy pihenjek, mert ha nem megyek át a vizsgákon, akkor nem jutok be az egyetemre, amire megannyi id?t rá szántam. Kezdek elveszni a sok papír között, néha már azt sem tudom, hogy mit is szeretnék valójában. Hogy melyik az az út amit nekem az élet tartogat. F?leg, hogy már egy ideje nem élek párkapcsolatban. Néha szeretnék valakivel lenni, néha meg jobb, ha nem. Ez f?leg azért is lehet mert júliusban kiderül, hogy melyik egyetemre megyek, ha megyek, és az
valószín?leg városváltással járna. Ami azt jelenti, hogy akkor itt kell hagynom a jelenlegi lakhelyemet. Nem igazán érzem célszer?nek így mostani partnert a jelenlegi városban találnom, mert nem látom értelmét a távkapcsolatoknak. De még az sem biztos, hogy megyek idén egyetemre, ami viszont a felé hajt, hogy nem kéne egyetlen esélyt sem eldobnom magamtól.
Nem igazán tudom, hogy mit tegyek.
Most jött egy fiú, akivel igaz csak egyszer találkoztam, de olyan érzelmeket váltott ki bel?lem, mint még soha senki. Még az el?z? párkapcsolatomban sem éreztem ezt. Valahogy más.
Annyira nagy hatással volt rám, hogy a találkozónkról hazafele menet az utat végigmosolyogtam, szerintem bolondnak néztek az emberek, de abban a pillanatban semmi másra sem tudtam gondolni, csak rá és a találkozónkra.
Azóta ? egyáltalán nem keres. Beszéltem vele, azt mondta, hogy ? nem az az írogatós fajta. Én ezt elfogadom, ezzel nincs gond. Azt is mondta, hogy nagyon szeretne velem még találkozni. De hogy mikor? Ki tudja. ? is dolgozik, én most vizsgáról vizsgára járok. A kérdésre én magam sem tudnék válaszolni. Viszont már nagyon szeretném újra látni. Újra hallani a hangját.
Lehetséges ez? Lehetséges, hogy valakit egy találkozás után annyira látni akarunk, mint a szerelmünket vagy a családtagunkat félév után?
Mert jelenleg én ezt érzem. Fogalmam sincs, hogy mi játszódik le most bennem, és ez megrémiszt. A kérdés az, mit tegyek? Tudom, még ha én magam sem tudom rá a választ, Önök hogyan tudnák? De az biztos, most annyi minden kavarog bennem, hogy egyedül nem bírom, nem látom a kiutat az út veszt?b?l. Menjek-e egyetemre? Ha igen, akkor megéri-e? De mi történik, ha többet találkozom ezzel a fiúval? Mi történik, ha beleszeretek és nem szeretnék a kiválasztott egyetemre menni? De akkor a szüleim haragudnának, mert annyit dolgoztam érte, ezenkívül pénz, id?, energia-pazarlás volt?! Valahogy segítséget kellett kérnem és én Önöket választottam. Nem tudom, hogy látják-e magát a kérdést ebben a kis monológban, de ha
igen, akkor nagyon örülnék, ha segítenének.
