Néha órákon át nem alszik

Segítséget szeretnék kérni. 3 gyermekünk van, 10 és 8 évesek, és egy 21 hónapos kislányunk. A legkisebb gyermekünk is életvidám, mosolygós, kiegyensúlyozott, boldog baba volt, szépen el tudtuk altatni, reggel 7-ig aludt, vagy tovább néha este 8-tól. Átaludta az éjszakát. A decemberi iskolai szünetben rózsaláza volt, nagyon megviselte, azóta néha kezelhetetlen dühkitörései vannak napközben. Guggolva, elvörösödött fejjel üvölt, csorog a nyála, holott az el?z? pillanatban még játszott. Itt figyelemeltereléssel próbálkozunk, ez általában beválik. Este nehezen alszik el, üvöltve "sír", dobálja a cumit ki a kiságyból, mostanában éjjel többször felkel, van, hogy 1-2 perc üvöltés után visszaalszik, miután a kiságyból kiesett cumiját odaadom neki, de van, amikor akár 1,5 órán át, magából kikelve üvölt. Tanácstalan, fáradt, és elkeseredett vagyok. Itthon tanulok a gyerekekkel, itt a háztartás, meg a legkisebb is, és szükségem lenne az éjszakai
pihenésre. Kérem, adjanak tanácsot. Mit tegyek, hogy végre visszarázódjunk, és ne legyen ez az éjszakai koncert. Mert még, hogy én nem tudok aludni, az egy dolog, de a nagyobbak is
felébrednek néha, és így ?k is fáradtak másnap.

Kedves Krisztina!

Nem annyira ismerem a rózsalázat, vagy hogy milyen következményei lehetnek. De a nyálcsorgás, hirtelen ingerültség és sírás tünetekre lehet, hogy érdemes rákérdezni neurológusnál. Úgy jobban kizárható lenne, hogy a kislányuk tünete pszichés alapú, viselkedéses tünet.

Az biztos, hogy megviselhette a kisgyermeket ez az élménye. Nem derülnek ki részletek, de minél tovább van benne bizonytalanság, a feln?ttekben is megjelen? félelem, kórházi tartózkodás, hosszú ideig tartó fájdalom, vagy rossz közérzet, annál inkább van hatással a gyermekre. Az alvás az az id?szak, amikor megjelennek az álmokon keresztül a legmélyebb félelmeink, ahol a sötétségbe bármilyen szorongást bele lehet vetíteni, és ahol egyedül vannak a gyerekek, általában fizikailag és érzelmileg is. A nappali zaklatottsága, és éjszakai felriadása mögött - ha nincs egyéb neurológiai vagy bármi testi  probléma, - a télen átélt élményei lehetnek. Nem tudom, hogy mennyire beszélgettek róla, mennyire fejezhette ki, hogy félt, vagy megijedt, de érdemes lehet megpróbálni most felhozni újra, és játékba, vagy mesébe ágyazva újraélni vele, kifejezve benne a szeparáció, az ijedség, a fájdalom -vagy ami ott történhetetett- érzéseit. Ennek ellenére lehet továbbra is olyan, hogy túlzott - vagy legalábbis magához képest több - megértésre, figyelemre, közelségre, stb. van szüksége. Ha ezeket valahogy nap közben, kiemelt id?szakban be tudja pótolni, vagy kivételesebb figyelmet tud kapni az elalvásnál, akkor talán nem riad fel. Vagy ha védelmez? fényt, állatot, varázstárgyat vetnek be, akkor a rövidebb felébredéseken túl tud lenni egyedül is. De valószín?leg a biztonságérzete - mind testi, mind lelki értelemben - megbillent, és az id?t igényel, míg visszaáll. Sajnos elképzelhet?, hogy azonnal megszüntetni nem lehet, inkább a többiek felébredésének a valószín?ségét érdemes csökkenteni, vagy a gyorsabb visszaaltatás trükkjét, körülményeit ellesni önmaguktól, vagy ideiglenes visszahozni olyan módszert, ami korábban bevált kislányuk megnyugtatására, akár a testi közelséget. Ahogyan eddig, valószín?leg most is megtalálják, hogy mi válik be, és hogyan tud csillapodni ez az emlék. Ha hosszabban, hónapokig nem változik, akkor személyesen lenne érdemes felkeresni valakit, személyesebb megoldásokért.

Üdvözlettel

Standovár Sára