Néha rajong értem, néha olyan, mintha nem is lennék

Kedves Dr. Bárdos Kata! A párommal 13 éve vagyunk együtt, ebb?l 4 éve vagyunk házasok. Gyermekünk nincs, én nem is nagyon szeretnék (szeretem ?ket, de nem érzek magamban er?t ehhez), de a páromnak még nem mondtam. Kb. 6 éve derült ki, hogy gerincsérvem van, több is, volt kb. 2 hónap, amíg 80%-ban voltam a páromra utalva, de hatalmas folytonos fajdalommal. A párom még az elején igyekezett, pozitív volt. Amikor
1 hónap múlva is még fájdalmaim voltak, inkább tehernek éreztem magam. Akkor még nem  voltunk férj és feleség. Természetesen nem tudtunk szexuális életet élni, de utána sem szaporáztuk. Én vagyok kett?nk közül a kezdeményez?bb, de már-már elfogytam. Ez alatt a 6 év alatt kétszer voltunk együtt (szexuálisan)! Nem beszéltünk róla ezidáig, de levélben leírtam neki, mi a probléma, de 1 éve megkapta már a levelet. Nem beszéltünk róla azóta sem, én úgy érzem, hogy eleget kezdeményeztem mindenféle téren. Ha picit spiccesen mentem haza és kezdeményeztem (mert bátorságom már csak akkor volt...), akkor azt mondta, hogy piaszagod van!! Mélyen elszégyelltem magam, így ez sem használt ahhoz, hogy legközelebb kezdeményezzek! Egyre többet elmászkáltam bulizni, de tesómékkal, nem idegenekkel, és közben szépen kb. 30 kiló is feljött! Persze, ezt is megérteném, ha taszítaná. Néha rajong értem, néha olyan, mintha nem is lennék vagy csak problémakosár lennék! Nem tudom, hogy vezet-e ez még valami közös felé. Szeretem, de én lángoló szerelmet már nem érzek, gondolom ? sem. Szeretne gyermeket és házat is venni velem, de ha nincs jöv?nk, vagy kihúnyt a kapcsolatunk lángja, akkor mit tegyek? Lépjek vagy maradjak? Még fiatal vagyok ahhoz, hogy így éljem le az életemet! Egyébként jó ember, h?séges, sosem veszekszünk, s?t együtt sokszor hatékonyak vagyunk, ha pl. a lakás kitakarításáról van szó. :-) Mindenesetre így 37 évesen szerintem számot kell vessek, mert sokat sírok, ha nem látja.

Kedves „Ez is, az is!”

A sok nehézség mellett még mindig együtt vannak, összetartanak. Eszerint még sok a tartalék a kapcsolatukban, csak valahogy nem férnek hozzá. Valóban jó lenne egy kiadós beszélgetés, és ebben sajnos a levelek nem segítenek. Ha jól értem, eddig se jellemezte kapcsolatukat az, hogy megbeszélik a problémáikat, ezért ez most már egyre nehezebb. Talán els?re elég lenne annyit megbeszélni, hogy tenniük kell valamit a kapcsolatukért.

Ha kih?lt a szerelem, a szex, akkor a beszélgetés nem lesz könny?. Nincs gyakorlatuk abban, hogyan beszéljenek érzéseikr?l, vágyaikról. Azt javaslom, hogy keressenek segítséget: párterápiát, mediációt. Esetükben a párterápia talán eredményesebb lehet, a mediáció talán hozzáférhet?bb. Mindkét módszer a kommunikációt segíti, nem akarja Önök helyett megoldani a problémáikat - abban segítenek, hogy szóba tudjanak állni anélkül, hogy bántanák egymást, anélkül, hogy bármelyikük sérülne.

Bátorság mindenképpen szükséges lesz ahhoz, hogy elkezdjenek foglalkozni magukkal. Sok ellenállás, tagadás, titok nehezítheti ezt a munkát, ezért nehéz lesz az indulás. Segíthet, hogy mindig kiállnak egymás mellett, és jól tudnak együttm?ködni. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata