Néhány hete teljesen megváltozott

Egy 17 éves lányhoz szeretnék tanácsot kérni. A párom lányáról van szó, aki 2 hónappal ezel?tt hozzânk költözött. Az édesanyjával voltak problémái, nem adott neki korának megfelelö személyi döntési és szabadságjogot, valamint a pârkapcsolatokat is gyakran cserélte, amiért hozzánk akart költözni (vagy talán menekülni?).  Mielött hozzánk költözött is, nálunk volt minden második hétvégén, és az én 13 éves fiammal és 15 éves lányommal is mindig jó kapcsolatban volt, ezért örömmel vettük a döntését. Az utóbbi pár hétben azonban teljesen megváltozott, magába zárkózik, szomorúnak t?nik, szinte egész nap nem beszél senkivel, csak a telefonját nyomkodja. Ha mi pl. egy közös ebédnél beszélgetünk, akkor sem kapcsolódik be a témába. Ha kérdezzük, mi baja, miért lógatja az orrát, azt mondja, semmi, nem lógatja az orrát. És mindenre a vállát rángatja, egyszerüen nem lehet kiszedni bel?le semmit. Mi ez, depresszió? Mit tehetünk, hogy jobban érezze magát velünk, úgy mint az én két gyermekem? Talán pszichológushoz kellene vigyük? Kérem segítsen, mert aggódunk. Kérdeztük, hogy akar-e esetleg visszamenni az anyukájához, de hallani se akar ilyesmir?l.

Kedves Hölgyem!

Egy szül? “elhagyása” mindig nagyon nehéz helyzet. Valószín?nek tartom, hogy ez (is) a háttérben van. Bár ? döntött, biztosan pozitiv élményei is vannak édesanyjával kapcsolatban, és az is biztos, hogy köt?dik hozzá. Így egy ilyen döntés nagy b?ntudattal járhat akár nem tudatos, nem megfogalmazott formában is. F?leg, hogyha az édesanya esetleg elutasítóbb a döntése miatt. Ha nem is a visszaköltözés, de az édesanyjával való találkozás-beszélgetés fontos lehet - jobban, mint amennyire els?re t?nik.

Emellett - ha jól értem -, pont az önállóságában volt eddig korlátozva. Vagyis a mostani döntést bár meghozta, nincs tapasztalata abban, hogy ez mivel jár. Ez a serdül?kor nagy krízise is, ami nála most még er?sebben megjelent. Egyszerre vágyik és retteg a saját döntésekt?l. Lehet, hogy err?l lehetne vele beszélgetni, nem feltétlenül családi szinten, hanem egy esti hangulatvilágítás, vagy egy jeges limonádé mellett. Talán az is segítség lehet, ha együtt felidézik, hogy miért is akart Önöknél lenni, mit tett volna meg otthon, amit édesanyja korlátai miatt nem lehetett.

Amúgy az állapota mindenképpen valami hangulati rosszabbodás, de egyel?re nem kell megijedni t?le. A mélysége és a hossza ha változik, akkor érdemes lépni, de addig inkább csak megérteni, támogatni, vagy esetleg aktuális örömforrások megtalálásában segíteni ?t.

Üdvözlettel,

Standovár Sára