Kedves Sára! Összetett problémáról van szó. 31 éves vagyok, a párom 34. Mindkett?nknek az els? párkapcsolata több mint 7 hónapja. A családjába nagyon nehezen illeszkedtem be, mivel vallásos emberek és szabályok voltak. Ilyen, hogy házasságig nem élhetünk együtt, valamint amikor a szül?k a páromnál alszanak, nem alhatok én is ott, ez heti 3 alkalommal fordul el?. A szül?k vidéken élnek, de néha a városban maradnak.
A párkapcsolatom el?tt magányos voltam és depressziós, mikor megismerkedtem a párommal, ez enyhült, és orvosi felügyelet nélkül abbahagytam a gyógyszereket, ami hiba volt. Az ottalvást illet?en volt konfliktusom a párom testvérével. Húsvétkor szerettem volna még a páromnál aludni, de a szül?k ottmaradtak és nem lehetett. A konfliktus miatt majdnem elveszítettem a páromat, és azóta visszaestem a depresszióba, valamint szorongok. Újra orvoshoz járok és gyógyszereket szedek, valamint terápiára is fogok járni. Elkezdtem félni a családtagoktól, illetve atól, hogy el fogom veszíteni a páromat. Mivel
nagyon szeretem, nem nagyon bírom ki, hogy külön éljünk. A kapcsolatunk m?ködik, ha betartom a szabályokat. Szeretnénm, ha jöv? évben egybekelnénk, ha minden rendben fog alakulni. A párom viszont azt mondta, hogy lehet, még egy évet ráhúzunk, mert még nem érzi úgy, hogy feleségül vegyen, így lehet, nem teljesül ez a vágyam. Szeretnék önt?l tanácsot kérni, mit lehet tenni a félelmeimmel és ezzel a helyzettel?
