Nehezen lépek, nehezen barátkozom

46 éves vagyok, fiatalon, 16 évesen ismertem meg a barátomat, akivel 30 éves koromig jártam. Így utólag úgy érzem, kizárt a közösségb?l, saját barátn?m nem volt egy sem. Mivel mindig ketten voltunk, együtt csináltunk mindent. Persze neki mindig voltak barátai,  úgy éreztem akkor, hogy ?k az én barátaim is. De mikor szakítottam vele, mert semmi jöv?re néz? terve nem volt, ráadásul kiment külföldre is dolgozni, akkor jöttem rá, hogy minden az övé volt, barátok stb. Most boldog vagyok, fčrjem és gyermekem van. Azt vettem észre, hogy nem tudok megbízni az emberekben, nehezen lépek, nehezen barátkozom. Köszönöm segítségét el?re is.

Kedves Olga!

Nehéz válaszolnom a levelére, mert nem nagyon látom, hogy mi a kérdése. A bizalom hiánya, a kapcsolatteremtés nehézsége talán mindig is nehéz volt Önnek, hiszen az els?, hosszú kapcsolatában a párján keresztül ismerkedett. 16 évesen még szinte gyerek lehetett, és ebben a kapcsolatban talán nem vált igazán feln?tté. Nem is érezte szükségét annak, hogy saját kapcsolatai legyenek. A szakítás után vette észre, hogy társadalmi élete az volt, amit párján keresztül élt meg. Most boldog kapcsolatban él, de vajon változott-e, vannak-e saját barátai, ismer?sei, akik els?sorban Önhöz tartoznak? Lehet, hogy most közös barátaik, ismer?seik vannak, akikkel együtt ismerkedtek meg. Lehet, hogy ez így biztonságos Önnek, és ett?l jól érzi magát.

üdvözlettel

bárdos kata