Nem dühében üt

Kislányom 1,5 éves kora után kezdett el csapkodni. Nem dühb?l csapkod, lökdös, hanem amikor boldog, fel van pörögve. Az egész nyarat együtt töltötte - ez alatt azt értse, napi 3-4 órát - egy fiatalabb kislánnyal és egy kisfiúval.  Más gyerekekkel sosem csinál ilyet. Azóta eltelt több mint fél év, megint hosszabban játszott a kislánnyal, és ismét elkezdte ütögetni. Pedig azt hittem, kin?tte... :(
Azért is találkoztunk velük keveset, nehogy valami gond adódjon abból, hogy megüti ?ket. Minket is megüt néha, de sosem dühös állapotban. Erre a fajta viselkedésre sehol nem találok választ. Egyébként értelmes, szépen beszél, korának megfelel?en fejl?dik. Most 27 hónapos, itthon van velem. Nincs testvére, és itthon nem lát agressziót, harmonikus környezetben nevelkedik.
Önnek mi a véleménye a viselkedésér?l? Hogyan kezeljem a helyzetet? Köszönettel: Niki

Kedves Niki!

Induljunk onnan, hogy ez a kislány, életkorának ebben is megfelel?en, egész testével, lényével fejezi ki az érzelmeit: az ?t belülr?l szinte szétfeszít? pozitív izgalmi állapot arra készteti, hogy túláradó örömét még a végtagjai er?teljes mozdulataiban is kifejezze, partenének feltétlenül közvetlenül tudomására juttassa, azaz megossza ezt az érzelmi állapotot.

Ha valami ebben a konkrét kapcsolatban lehet ezzel a másik gyermekkel, ami erre készteti, akkor érdemes azt megfigyelni, hogy pontosan milyen helyzetben jön ez a viselkedés el?, mi el?zi meg, milyen reakció követi...

Ahogy írja, ez Önök, a szülei felé is megtörténik, de csak néha - vajon hogyan reagálnak rá ilyenkor? Illetve, amikor nem így, hanem más, elfogadhatóbb formában fejezi ki izgatott örömét, milyen választ kap? A bels? (lelki)állapotok "formába öntése", szabályozása és megosztása az éntudat, énm?ködés, személyiség kialakulásának fontos területe, és igen érzékeny folyamat. Jelent?s szerepet játszik ebben a környezet: mindezt KAPCSOLATban sajátítjuk el. Hogy mi az, amit érzünk, és ezt hogyan osszuk meg a másikkal. Erre többnyire közvetlenül az édesanyáknak van a legnagyobb hatásuk, ha ?k töltenek legtöbb id?t a kicsivel; de az a minta is hat, ahogyan pl. a szül?k egymás között kommunikálnak, ahogy a családban általában az érzelemkifejezés, -megosztás történik.

Nemsokára ez az egészséges, és otthonról sok pozitív "töltéssel" érkez? kislány az óvodai közösségben próbálhatja majd ki magát, és rengeteg különféle visszajelzést fog arra kapni, hogy hogyan lehet a kortársakkal bánni. Ez további lehet?séget ad majd neki kommunikációs repertoárjának finomítására. Érdemes türelemmel, indulat nélkül, de határozottan elhárítani ezt a viselkedést, és más módot mutatni, tanítani az intenzív érzelemkifejezésre.

Üdvözlettel

Simon Sarolta