Tisztelt Szakért?!
Megpróbálom a lehet? legjobban felvezetni azt, amiben segítséget szeretnék kérni. Van egy fiú, akivel összeismerkedtem, az el?z?ekhez képest ? teljesen más, végre nem egy gyerekes gondolkodású, komolytalan, teljesen ennek az ellentettje, intelligens, udvarias, kedves, ?szinte. A probléma az, hogy nagyjából 1 hét ismeretség után összejöttünk, ami iszonyat kevés id?, és gyorsan történt mindent, 3 hét után el?jöttek a gondok, és az a helyzet, hogy nem érzi jól magát, nem megy neki ez az egész, és hihetetlenül feszült, ezt azzal magyarázta, hogy volt egy 4 és fél éves kapcsolata és ?t dobták ki, azt nagyon megszenvedte, és ennek már kb. 2 éve, azóta nem tud senkit sem közel engedni magához, voltak azóta 3 hetes, 1 hónapos kapcsolatai, és ugyanúgy el?jött ez, hogy feszült, nem tud feloldódni, nem engedi magát szeretni - azt remélte, hogy nálam ez nem fog el?jönni, mert úgy érzi, tényleg megtalálta azt a lányt, akiért megéri, de nem tudja, mi erre a megoldás. Azt mondja, agyban tudja, mit kellene tennie, de legbelül valami nem engedi, hogy közel kerüljek hozzá. Attól tart, hogy megint csalódás lesz a vége, de én elmondtam neki és tudja is, hogy nem az a fajta lány vagyok, mégis azt mondja, hogy akar engem, de feszült, amikor jön hozzánk, feszült, ha én megyek hozzájuk, és nem tud feloldódni.
Próbáltam elterelni ezeket a gondolatokat, más témákról beszélni vele, de nagyon makacs, és nem hagyja, hogy segítsek, könnyen feladja, most hivatalosan szakított velem, de közben felhív és azt mondja, hogy minden percben eszébe jutok és hiányzom neki, megbánta, hogy egy ilyen lánnyal ilyet tett, és erre vágyott és vágyik is, hogy boldog párkapcsolatban legyen, de nem tud magához közel engedni senkit, és szerinte ha velem nem lesz boldog, akkor senkivel sem, hiába mondtam neki, hogy 1 hónap kevés id?, azt mondja, hogy szerinte már ki kellett volna alakulni valaminek, nem nálam van a gond, hanem nála, és egyszer?en úgy érzi, nem alkalmas a párkapcsolatra emiatt. Most arra jutottunk, hogy heti egy alkalommal
találkozunk, és meglátjuk mi lesz, de ? nem tud barátként rám tekinteni és én sem rá, mert mindig többet fogok neki jelenteni - szóval az lenne a kérdésem, hogyan tudjak neki segíteni, hogy ez elmúljon? Hasonló egy kicsit az ilyen pánikrohamos fóbiákra, mert ha az ember nem gondol rá, akkor nem jön el?, de ezt nehéz szabályozni, mit tegyek? Nagyon kevés az önbizalma is egyébként, azt mondja, saját magát sem ismeri, nemhogy én ?t :( - nem tudom. Válaszát, tanácsát el?re is nagyon
köszönöm!
