Férjem leánya 15 éves, külföldről 3 hónapja települt haza. Állandóan csak aludna, nem érdekli semmi, csak a netes játékok és a net. Abszolut nem tud örülni semminek, mindent megszagol, iskolába nem akar járni, érti a nyelvet, de nem akar beszélni, barátokat keresni. Ruhákat csak kapucnis, túl lezser pulóvereket hord. Már szerintem mindent megtettünk. Sétálunk, kirándulunk, beszélgetünk vele, minden munkába bevonjuk, sportórákra apja beíratta, de semmi. Nagyon aggódunk miatta, kérem, szíveskedjenek tanácsot adni. Köszönöm!

Kedves Kérdező!

Országot, iskolát, közösséget váltani minden életkorban  nagyon nagy kihívás, de kamaszként egyenesen olyan érzés lehet, mintha kihúznák a talajt az ember lába alól. Leveléből ráadásul úgy veszem ki, hogy jelen esetben ez komoly nyelvi változással is együtt kell járjon. Még ha otthon a magyar is a fő nyelv, a kivándorló családok sokszor számolnak be arról, hogy a közintézménybe kerüléstől kezdve a gyerekek számára a más nyelven elsajátított tudásanyag, az iskolai élmények, a barátokkal való közös emlékek már a befogadó ország nyelvén kódolódnak. Emiatt a hazatelepülő kamasznak a vadonatúj környezet mellett anyanyelvének olyan regisztereit is meg kell ismernie, amit eddig nem használt.

Ebben a helyzetben a neten lógás valószínűleg elsősorban a korábbi barátokkal, osztálytársakkal való kapcsolattartásról szól – a költözés után egy darabig még sok energiát fordítanak a gyerekek a korábbi kortárskapcsolatok fenntartására, és csak apránként terhelnek át a frissen kötött barátságokra.

Nem derül ki a levélből, hogy férje lánya jelenleg Önöknél lakik-e, ebben az esetben az egész családi viszonyrendszer fenekestül felfordulása is nehezíti a helyzetet. Ha lányuk beilleszkedése a nyári időszak után sem kap új lendületet, mindenképpen érdemes lenne szaksegítséget kérni. Első körben az iskolapszichológust keresném fel, hogy a legfontosabb terepen támogassa meg lányuk kortárs közösségbe kapcsolódását.

Üdvözlettel – Kiss Kinga