Nem értem magamat, mert semmit nem érzek

Nemrég halt meg az apukám, anyukám teljesen összetört lelkileg - de nem értem magamat, mert semmit nem érzek iránta. Sose beszélgettünk, mert igen rossz tanuló voltam, de egész mostanáig mindent megtettem, hogy csak jó legyen nekik, a  bevásárlástól kezdve mindent elintéztem, de ? egy külön szobába vonult, mikor megszülettem. Azt nem is írtam, van egy beteg húgom, talán az is betett, hogy így alakult, és csak akkor szólt, ha kellett valami. Én egyed?l élek már sok éve, csak azt szerettem volna ebb?l kihozni, hogy nincs lelkismeret-furdalásom.

Kedves Zoltán!

A gyász különös dolog, mindenkire másképp hat. Legnehezebb azoknak, akik olyasvalakit veszítettek el, akivel szoros kapcsolatban voltak. Ön egy olyan apát vesztett el, aki soha nem fogadta el Önt, nem szerette, gyakorlatilag nem volt kapcsolatuk. Apja az Ön beteg húgát sem fogadta el, nem vett részt az életükben. Nem csoda, hogy nem sajnálja az apját, nem hiányzik, nem érez fájdalmat, s?t azt is nehezen érti, hogy édesanyja miért tört össze.

Egy gyerek soha nem tudhatja pontosan, mi tartja össze a szüleit, mi van közöttük. Láthat sok feszültséget, ellentmondást, akár ellenségeskedést, távolágtartást, de ett?l még lehetnek közöttük láthatatlan érzelmi szálak. Édesanyja egyedül maradt, nem gondoskodhat elzárkózó párjáról, talán anyagilag is nehéz helyzetbe került, beteg húga gondja is rámaradt. Saját érzései megváltozhatnak néhány hét múlva, el?veheti lelkiismeretfurdalás, harag, még bánat is, hogy apjával való kapcsolata most már biztosan nem változhat meg. Lehet, hogy mindez nem következik be, marad ez a közömbösség, ami most jellemzi. Senki nem vetheti meg ezért. Nem kötelez? szomorúnak lenni, gyászruhát ölteni, temetésre menni. Talán édesanyja érzéseiben lehet osztozni, ? tényleg elvesztett valamit, ami fontos volt neki. Ha ? gyászol, akkor ezt tiszteletben kell tartani, miként a maga érzéseit is. A temetés mindig az él?knek szól, ha édesanyájának ez fontos, akkor miatta érdemes részt venni, de nem kell olyan érzéseket mutatnia, amiket nem érez.

üdvözlettel

bárdos kata