Nem foglalja le semmi huzamosabb ideig

Kisfiam 18 hónapos. Igazából ami aggaszt, az a folytonos menés. Nem képes leülni játszani, nem foglalja le semmi huzamosabb ideig, talán ha mesét néz. Nem tudunk leülni vele készségfejleszt? játékokat játszani, mert nem tud megállni. Egész nap megy, mászik fel mindenhova a félelem csekély jele nélkül. Újabban arra lettünk figyelmesek, hogy egyre s?r?bben sikítozik, ordítozik minden ok nélk?l, evés közben vagy akár egy bevásárlóközpont közepén, teljesen addig, amíg le nem f?. Véd?n?nk elmondása szerint már több szót kellene tudjon, mondókákat ismételgetnie - még ha nem is a teljes mondókát, de a kisfiam épphogy most tanulja az apa, anya, mama, papa szavakat. Aggódom, hogy valamit nagyon rosszul csinálok, és az ismer?sök azzal bombáznak, lehetséges, hogy a kisfiú hiperaktív. Tényleg ez lenne a baj?

Kedves Fruzsina!

A gyerekek fejl?dése nagyon különböz? módon és tempóban történhet. Ha csak a beszédb?l indulunk ki, akkor azt mondanám, ha 18 hónaposan egy fiúgyermek szavakat már mond, és egyértelm?en kommunikál, akkor nincs még lemaradva. Sokat számít, hogy közösségben, kortársak vagy kicsit id?sebbek között mennyire van, mert olyankor rengeteget szoktak fejl?dni. Próbálja ki, hogy játszóházban, ringatón, baba-mama klubban, bármi, ami Önhöz közel áll, a társaság mennyire motiválja ?t.

Az óvodáskor el?tti id?szakban a gyerekek f? tevékenysége, amivel a világot megismeri, az a mozgás. Nem véletlenül a mozgásfejl?dést szoktuk ilyenkor a leginkább figyelni. A tapintással, a dobálással, a mászással, az ugrálással fontos lenyomatokat készít a körülötte lev? világról, és kapcsolódik hozzá. Ilyenkor 5-10 percnél nem több, amit egyfajta tevékenységgel el tudnak tölteni.

A sikítás valószín?leg a lelkesedése, és a hangjának a próbálgatása. Érdemes lehet ilyenkor, vagy akár máskor is kommentálni, ami történik, hogy összekösse az eseményeket a saját érzéseivel, élményeivel. Pl.: “fú, most milyen hangosan kiabálsz, mintha nagyon lelkes lennél....biztos örülsz neki, hogy itt sétálunk a plázában”. Mellé lehet tenni néha, id?vel, hogy “helyette lehet ugrándozni, vagy anya, ha lelkes, akkor azt szokta mondani, hogy...” Ezzel kap alternatívát a sikításra.

A hiperaktivitást ilyen távolról nem lehet diagnosztizálni, erre csak a megfelel? szakemberek hosszas kivizsgálása képes a helyileg illetékes gyerekkórház gyerekpszichiátriai osztályán. Sok tényez?nek kell együtt állnia ahhoz, hogy hiperaktivitásról beszéljünk: az aktivitáson, a veszélyérzet hiányán túl születési nehézségek, fejl?dési lemaradás vagy gubanc, és még egy sor részletnek meg kell lennie. Ha felmerül, jelentkezzenek be a helyi pedagógiai szolgálathoz, hogy továbbirányítsák Önöket, ha szükséges. De a leírtak nem feltétlenül indokolják ezt a lépést. Mind a koncentráció, a beszéd és a veszélyérzet fejl?dhet a kés?bbiekben. Addig menjenek többet a szabadba futkározni, és minél kevesebbet a tévé-tablet-telefon el?tt, vagy a zárt térben. Ehhez biztosan találnak társakat, hogy érdemes legyen beszédben is fejl?dni.

Üdvözlettel

Standovár Sára