Hirdetés

Nem hagyja magát szeretni

Tisztelt Szakért?!

Megpróbálom röviden felvázolni, ami mostanában történik velem és nagyon foglalkoztat. 28 éves vagyok és van egy férfi (33) akit egyszer?en nem értek... Nem értem a viselkedését, de szeretném megfejteni, illetve segíteni is neki, csak nem tudom, hogyan...?? Bár nem szép dolog, de én összejöttem vele úgy, hogy tudtam, barátn?je van, de azt is tudtam, hogy nem szereti. És egy n? véleményem szerint ha belemegy egy ilyen úgynevezett szexkapcsolatba, többet vár és reménykedik majd, hogy a férfit megszerzi magának. Én is így voltam, vagyok ezzel... A kapcsolat elején tényleg csak néha találkoztunk, nem nagyon szólt többr?l a kapcsolat, mint szexr?l... illetve voltak persze beszélgetések stb... El?ször hetente csak egyszer találkoztunk...pár hónap múlva kitalálta, hogy aludjunk együtt hetente... aztán egyre többet találkoztunk, minden héten nála aludtam... Nagyon zavart, mikor a barátn? ruháit megláttam nála, meg azt, hogy volt nála... és ezeket elég nehezen viseltem (de csak így magamban), jó, néha volt sírás, de ? nem találta ki, mi bajom...nem mindig...mert én azt hittem ez egyértelm?...de már rájöttem, hogy a pasiknak nem. Ha nem mondom, mi bajom, ? bizony nem találja ki. Ahogy telt az id?, egyre többször találkoztunk, egyre többet volt nálam. Elmentünk sétálni,  a vasárnap délutánokat is inkább velem töltötte, mint a barátn?jével... azt mondta, sokkal jobb helyzetben vagyok én, mint a barátn?je. Sokszor f?zök neki vacsorát, ápolom, ha beteg, ? is nagyon úgy néz ki, mintha szeretne, úgy ölel meg, mint még senki. Sokat együtt alszunk összebújva, úgy, hogy el sem enged reggelig. Mostanában sokszor elvisz reggelizgetni, meghív az el?adására, szóval úgy érzem, hogy ez már régen nem szexkapcsolat... Mostanában még "azt" is elfelejtünk, sokszor csak összebújunk, sétálgatunk, beszélgetünk, ja és néhány hete a barátn? is elt?nt... sokára, de szakított vele. Együtt nézünk csillaghullást, nagyon sokat nevetünk, le akar jönni hozzánk vidékre, bemutatom majd anyukámnak is. Egyébként ha mesélek róla pl. a barátn?imnek, mindneki irigyel, hogy milyen cuki ez a pasi... és hogy tuti szeret!!!

Na de a lényeg...!!! Mindezek ellenére...ez a férfi nem engedi, hogy szeressék.... úgy értem, ezt még a kapcsolatunk el?tt is mondta, hogy még az els? barátn?je nagy csalódást okozott neki, és ? azóta nem enged közel magához senkit. Többször is megcsalták, egy 11 éves kapcsolatának is úgy lett vége, hogy végül a lány lépett félre... nagyon bizalmatlan... szerinte én egy f?nyeremény vagyok és ? nem tudná megadni nekem azt, amit egy férfinak meg kell adnia... Na ez az, amit nem tudok eldönteni... illetve ez ilyen lerázós duma szokott lenni szerintem a  pasik részér?l, hogy te túl jó vagy hozzám stb... na de én nem tudok kiigazodni ezen... 1. ez most tényleg lerázós duma, 2. bebizonyosodik, hogy tényleg nem lehet engem szeretni, 3. ez a pasi nagyon nehéz eset... meg hogy ? nagyon-nagyon szeret engem, de nem úgy... és sokszor kérdezgeti, hogy mikor lesz már pasim?? na ezek nagyon rosszulesnek nekem... f?leg mikor éjszaka arra ébredek fel, hogy álmában nagyon ölel magához, megpuszil stb., teljesen ellentétes a viselkedése... amit mond, nincs összhangban a cselekedeteivel. Mindig kérdezgeti a pasikat...persze mindig mondom neki, hogy nincsen, csak ?... ez nekem rosszulesik... de közben meg teljesen úgy viselkedik, mint egy szerelmes...vagy legalábbis úgy érzem. Szóval egyszer?en nem tud szeretni... eddig azt gondoltam hogy engem nem tud csak, de látom, hogy ? tényleg más... nem engedi, hogy szeressék, nem csak nekem, másnak sem. Egyébként nagyon hasonlóak vagyunk, mert én is ilyen voltam...nem nagyon engedtem pasikat közel magamhoz. ?t viszont szeretném, de úgy látszik, nem akar. Azt mondta, nem bennem van a hiba, hanem benne... egyébként vele nem nagyon beszélünk nyíltan...Pl. én nem mondom neki, hogy szeretem stb., pont azért, mivel ilyeneket mond, hogy ne szeressem, akkor nem jön a számra szerelmet vallani :) Nekem is van egy nagy problémám. Nem tudom elhinni azt, hogy engem egy férfi szeretni tudna... Ez a férfi, akir?l most írtam, meg van róla gy?z?dve, hogy rengeteg pasinak tetszem... Ami persze igaz, de engem nem érdekel egyik sem... Talán ezt nem hiszi el? Sokan mondják, hogy megközelíthetetlennek t?nök a pasik számára. Azt is sokan mondják, hogy nagyon szép vagyok, és senki nem akarja elhinni, hogy nincsen barátom... pedig már évek óta nincsen. Inkább nagyon nehéz dolgom van pasiügyben... Szóval a kérdésem az lenne így a leírtak alapján, hogy teljesen reménytelen ez a pasi? Engem miért nem tud szeretni senki? Ja és ez a kapcsolat már több mint egy 1 éve tart...igaz, azóta nagyon sokat haladtam el?re...ugye mint ahogyan azt írtam ... most már félig-meddig az otthonában vagyok...szerintem teljesen úgy viselkedünk, mint egy párkapcsolat, csak nincsen kimondva...

Válaszát, tanácsát el?re is köszönöm! Üdv.: Panni


Kedves Panni!

Az a helyzet, amit levelében felvázolt, meglehet?sen összetett, ezért nagyon könny? tévutakra és tévhitekre lelni. Ugyanakkor Ön már megfogta a f? fonalat, ezért biztos vagyok abban, hogy képes lesz kitalálni a labirintusból. Engedje meg, hogy segítsek ebben.

Való igaz, hogy egy harmonikus, bizalmon alapuló kapcsolatban a felek egyéni problémái egy id? után közös gondként jelennek meg. Csakhogy mérlegelni kell, valóban közös problémáról beszélünk-e, vagy az egyik fél küzd nehézségekkel. Akármennyire is szeretnénk tenni azért, hogy a párkapcsolat m?köd?képes és lehet?leg zökken?mentes legyen, el?fordulhatnak olyan helyzetek, amikor el kell fogadnunk, hogy nem tudunk segíteni a másiknak. Ennek több oka is lehet, például a probléma nem olyan természet? vagy mérték?, hogy érdemes közös üggyé tenni. Másik ok lehet, hogy a társunk nem engedi, nem fogadja el a segítségünket.

Alapvet?en úgy gondolom, hogy ha valaki következetesen kijelenti, hogy senkit sem enged közel magához, és/vagy ?t nem lehet szeretni, azáltal megpróbálja a felel?sséget lerázni önmagáról. Így nem kell önmagát túlzottan bevonnia egy kapcsolatba, nem szükséges abba invesztálnia, ugyanis ha a kapcsolat mégsem m?ködik, nincs más dolga, mint az, hogy felemelje a kezét és elmondja: "Én megmondtam."
Nagyon ritka, hogy a kapcsolat valóban stabil lesz, ugyanis a felel?sség áthárításának köszönhet?en a szakítás Damoklész kardjaként lebeg a fejünk fölött - ami persze kiváló annak, aki levette a felel?sséget a saját válláról.

Adódik a kérdés: aki eleve ilyen hozzáállással bír, miért bonyolódik bele mégis egy kapcsolatba? Véleményem szerint éppen azért, hogy a saját hipotézisét bebizonyíthassa.

Párja a felel?sség súlyát áthelyezte az Ön vállára. Már kezd rogyni a teher alatt, ugyanis már önmagában sem biztos. Folyton azt kérdezi: engem tényleg nem lehet szeretni? Ha nem er?síti meg önmagát, hamarosan összeroppan. Ám állandó és egyre növekv? nyomás alatt igencsak nehéz - szinte lehetetlen - meger?södni.

A döntés viszont még mindig az Ön kezében van. Természetesen minden joga megvan ahhoz, hogy elfogadja a nem létez? párkapcsolatot - hiszen "nincs kimondva", nincs megalapozva. Ugyanakkor azt se feledje, hogy ilyen kapcsolatban Önnek nem lehetnek elvárásai. Egészen pontosan lehetnek, de azok eleve irreálisak.

Mindezt érdemes mérlegelnie.

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.

 

Hirdetés
Hirdetés
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL

Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.

Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.

Feliratkozás

Kérje a MIPSZI hírlevelét

Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.